Századok – 1887

Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A pápai adószedők Magyarországon a XIII. és XIV. században - I. közl. 493

a xiii. és xiv. században. 509 szent czélra az összes papság jövedelmének tizedrészét hat egymás után következő esztendő keresztül. XXII. János pápa erélyesen fogott a zsinati határozat végre­hajtásához. Egész Európában működtek már a pápa tizedszedői ; a szomszédos Lengyelországban a küldöttek : Andreas de Verulis és Petrus de Alvernia már 1325. óta szedték a tizedeket2) ; csak Magyarország maradt még hátra a tizedek beszolgáltatásában ; erre nem terjedt ki eddig a pápa figyelme. 1331. márcz. 1-én kelt öt rendeletével azonban jóváteszi az előbbi évek mulasztását.3 ) Két megbízottat küld hazánkba, Jacobus Berengarii-t és Eai­mundus de Bonofato-14) jogokkal és kötelességekkel ruházza fel őket, körülírván a tizedfizetés módozatait. A hat éven át fizetendő adót évenként két határnapon kellett beszedniök : áldozó csütör­tökön és mindenszentekkor. A két követnek, vagy akár egyikök­nek is, jogában áll al-tizedszedőket kijelölni ; ezek szedték be köz­vetlenül az adózóktól a pénzeket, s jegyzék mellett átadták a pápai megbízottaknak. Aránylag csekély is volt az az összeg, melyet a kerületi al-tizedszedők mellőzésével, egyenesen a pápai követ vett át. Kötelességök volt, szorgosan felkutatni, folytak-e már be tize­dek a viennei zsinat rendeletéből vagy más czímen korábban is ? hol őriztetnek ezek ? hol és kinél vannak letétben ? Követi minő­ségűknél fogva mindazokat, kik nem fizetés miatt a kiközösítés büntetését vonták magokra, joguk volt ez alól feloldani, ha köte­lezettségűknek eleget tesznek. Gyűjtöttek egyéb pénzeket is, melye­ket census czímén egyháziak és némely világiak is tartoztak a szent­széknek fizetni. A pápa Boleszlav esztergomi érseknek 1328-ban történt halála után ez érsekség és jövedelmei felől a rendelkezést magának tartván fönn, a veszprémi és pécsi püspököket rendelé e e javak kezelésére ; most követeit bízta meg, hogy pontos tudo­mást szerezzenek az érseki bevételekről, s az idegen kézre került !) Acta Conciliorum VII. 1358 1. 2) Theiner Mon. Pol. I. 208 1. 8) Theiner Mon. Hung. I. 536 — 540 1. 4) Az előbbinek czíme »operarius ecclesiae Crassensis« sz. Benedek­rendíí szerzetes a carcassoni egyházmegyéből ; az utóbbi »rector ecclesiae oratorii S. Michaelis«, a limoges-i egyházmegyéből ; tehát mindkettő fran­czia volt. SZÁZADOK. 1887. VI. FÜZET. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom