Századok – 1887

Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A pápai adószedők Magyarországon a XIII. és XIV. században - I. közl. 493

PÁPAI ADÓSZEDŐK MAGYARORSZÁGON A XIII. ÉS XIV. SZÁZADBAN. ELSŐ KÖZLEMÉNY. I. Egyházi jövedelmek megadóztatása, üresedésben levő javadalmak bevételeinek bizonyos meghatározott czélra való lefoglalása a pápák és általában a kereszténység érdekében, de kivált az •elvesztett szentföld javára, ős időktől dívó szokás volt. A keresztény vallás szülőföldét, melynek minden helyét a kegyeletes hagyomány szentté tette a középkor szemében, a kereszténységnek visszaszerezni, azt megőrizni a határait körülvevő ezernyi ellenség között, és ennek következtében a szentföld felszabadítására vonúló keresztes hadak tetemes költségeit előbb önkéntes adakozások, majd zsinati határozatokon alapűló pénzgyűjtések által legalább némileg fedezni : kötelességének érezé az egyház. A mint a világi elem önként vagy az egyház fejének buzdítására a kilátásba helyezett kiváltságok reményében fölajánlotta életét és vérét, áldozván vagyonával is : az egyház papjait, mikor az önkéntes adakozások czélra már nem vezettek, zsinatok végzései, pápák rendeletei kényszeríték arra, hogy jövedelmeik egy részét a szent czélra áldozzák. Ily formán mindenkit egyenlő mértékben nyomott a teher és ért a kötelesség, melyet a kitűzött czél elérése tekintetében az egész kereszténység magáévá tett. A XI. századtól kezdve, az óta hogy VII. Gergely pápa a keresztény világ figyelmét 1074-ben a keleti keresztények állapotára felhívta, és azt ezek védelmére felszólította egymást érik Jaffé, Regesta Pontificum Romanorum. Editio secunda. 4826, 4910 sz. Az alábbiakban rövidség kedvéért a pápai leveleket jobbára Jaffé éa Potthast számai szerint idézzük. SZÁZADOK. 1887. VI. FŰZEET. 33