Századok – 1887

Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: Tanúlmányok a történelmi kiállításból - I. közl. 435

448 tanulmányok láttuk Mösch Lukácsot, az idegen származású szerény piarista papot, ki rendi hivatásában a kegyeslelkületet nagy tudománynyal párosította, a ki mint nagy matkematikus, s a vár erődítmények alapos tudósa, s Pálffv János Károly gróf altábornoknak gyóntatója, 1686-ban az ostrom alkalmával Buda várfalai alatt volt ; s a hadi építészetben való jártasságának azzal vívta ki legnagyobb elismerését, hogy az ostromlók tábora, tanácsa szerint, az ő tervei szerint helyeztetett el. Az idegenek közül, kik pedig annyian, oly sok országból vettek dicsőséges részt Buda ostrománál,-sajnosan csak egynéhánynak volt olajfestésű arczképe kiállítva ; a főhadvezérek és segédseregek vezérei közül : lotharingiai V. Károly, Miksa Emanuel bajorválasztó fejedelem, Lajos Vilmos badeni őrgróf és III. János György szász választó fejedelemnek lovas alakjai ; a spanyol önkénytes liarczosok egyik kiváló vitéze, Don Zunyga Sanchó de Monsay, Casunadai marquis spanyol grand, és egy ismeretlen svéd lovagnak művészi kivitelű arczképe, ki Budavár falainál harczolt a törökök ellen. Az olajfestésű női arczképek történeti nemzetességük mellett az alkori magyar főúri viselet tanúlmányozásának valóságos kincsbányáját tünteték fel, s mig az egyes alakok regényszerűsége a magyar amazonok híressé vált nevei vonzották a látogatók tömegét, a hires murányi Vénus, Széchy Mária, Zrínyi Ilona arczképei elé, az alatt a gyönyörű szebbnél szebb, változataiban» oly sokféle magyar costume képeiuél Balassa Emerenciának, Lánzséri Császár Orsolyának, Eszterházy Anna Júliának, Ocskai Magdolnának, Tökölyi Évának, Tökölyi Máriának, csoportosúltak a festők, rajzolók, s a ruházat, az ékszerek, a hajviselet motivumai nyújtottak hálás anyagot a tanulmányozónak. Egy, valószínűleg nagyobb arczkép-gyüjtemény maradékáúl tekintendő azon 20 darab olajfestmény, melyet Turcsányi Ödön engedett át a kiállításra, s daczára annak, hogy sem a festményeken jelezve nem voltak az arczképek nevei, sem a beküldő nem tudott tájékoztatni arról, hogy kinek az arczképei, ezen sorozat mégis határozott történeti értékkel bírt, mert azok a XVII. századból eredő festmények, az arczkifejezésekben az egyéniség jellegét tünteték fel, s három-négynek hasonmását Wiedemann Centuriáiban fel is találtuk, s constatálni lehetett, hogy a Wiedemann által kiadott Centuriák ezen eredeti olajfestmények után készülhettek. S azon körülmény, hogy ezen képek Rákóczynak bajmóczi várából származnak s azokat Bercsényi gróf készíttette, mindinkább arra vall, hogy a XVII. század második felében élt történeti szereplésű egyének arczképei. A meghatározásra azonban semminemű támpont nem szolgálván, s mert azok máskülön-