Századok – 1887

Értekezések - BARABÁS DOMOKOS: A tatár rabok váltságdíja az 1657. sept. 2-iki szamos-újvári partialis gyűlésen 427

a szamosujvari gyűlésen. 431 téri sértetlenül ért hazájába.1 ) Most már világosan tudhatták, hogy mennyi a Krimbe hurczolt foglyok száma, s ehhez mérten tehették meg intézkedéseiket. Tárgyalás alá vették Kemény F. memoran­dumát, s a török haragja lecsillapítására Sebessi Ferenczet Kon­stantinápolyba, Balogh Mátét pedig a khánnal egyezkedni Krimbe küldötték. Ez után kivetették a nemes és nem nemes, pap és világi által egyaránt fizetendő rendkívüli nagyságú adót, mely hallatlan volt ez ideig az önálló Erdély történetében. Megállapították a pénz felszedő bizottságot és szigorúan utasították, hogy a pénzt kezűk­ből senki parancsára ki ne adják, hanem készen tartva, az ország­gyűlés újabb intézkedését várják be. A bevezetés érdekesen világítja meg azt a feszült viszonyt, mely a rendek és a fejedelem közt különösen a gyűlés vége felé létezett. A végzést rövid kivonatban ide iktatom.2 ) .... »Noha ezen szegény nemzetünkre hallatlan példájú romlást hozó expe­ditió országunk közönséges hadivégzése nélkül indíttatott volt, és igy az keserves rabságra esett atyánkfiainak kiszabadításoknak is nem mi tőlünk kellene végben vitetni, mindazonáltal sok rendbéli bántódásunkat egész három nemzetül, minden statusokkal érezve, ígértük volt arra magunkat, hogy ha az mi klmes urunk ő nga annak megorvoslásában hozzánk klmességét mutatja, mi is eddig szokatlan rendkívül való terehviselés alá bocsátjuk magunkat és szegénységinket, az szegény rab atyánkfiaiknak váltságokra újabb contributiót rendeljünk. De látván, hogy ő nga alázatos postula­tumunkra való resolutiójában, az mi bántódásunknak megorvos­lásában keményen viselé magát, mégis szegény tagainknak szomorú rabságokat hivalkodó szemmel nem nézhetjük, hanem istenhez való indulatunk és azokhoz való atyafiúi szeretetünk azt kívánván, azoknak váltságokra, az alább megírt mód szerint való contributiót rendeltük.«.... Krauss szerint Bethlen János is sept. 8-ra ért volna Szamosuj­várra, de Horváth K., ki Bethlen kíséretében volt, világosan írja, hogy ura Yenczellön a csapattól elválva, negyed magával a gyűlés megnyitása nap­jára Szamosujvárra érkezett. Horváth K. csak abban téved, hogy a meg­nyitást sept, l-re teszi. 2) Ezen országgyűlési végzésnek egész ívre írt egykorú másolatát, sikerült a nyáron Udvarhelymegye levéltárában felfedeznem. Hiányzik róla a szokásos fejedelmi bevezetés és záradék. Biztosnak vehetjük, hogy ez az egyedüli végzése a szamosujvári gyűlésnek, hiszen a szerencsétlen expedition kívül egyéb tárgy szóba sem jött. A rendek 6 napi zajos vita után, a nélkül, hogy csak búcsút is vettek volna a fejedelemtől, általános elégületlenség közt oszoltak szét. — Az articulus egész terjedelmében közöltetni fog az Erdélyi Orsz. Emlékek XII. kötetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom