Századok – 1887

Értekezések - KOMÁROMY SÁNDOR: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő - II. közl. 321

346 THURZÓ MÁRIA VÉGRENDELETE nodi malmát, a melyben lakott, Juditnak a költőröl maradt nagyszombati kőházát a szijártó-utczában s végre Tamásnak micsinya majorságát. Mielőtt az utóbbi ellen executiót vezetett volna Ujfalussy, figyelmeztette őt a Rab by itélőmester Ítéletére : » Jól emlékezen az ö kegyelme istenes törvényiről — válaszolja Beniezky 1668. májuí 18-án, — s csodálkozom., kegyelmed látván maga is, merő igazságtalanság ez rajtunk való kereset, három vagy négy ezer forintér készpénzt 18.800 frtot. . . exequálni; ítélje meg isten.«. Szemére vet továbbá Ujfalussynak, bogy már eddig is a törvény ellenére majc minden jövedelmét sequestrálták, borát, gabonáját, lovát elveszte gették, a lovakat 10—12 talléron, ugy hogy nem lehet tudni melyikük lenne adós a másiknak stb. — Beniezky Pál azonban ki legszegényebb volt a testvérek között, nem mert ily határozot hangon beszélni, sőt inkább alázatos folyamodványt nyújtott be i Thurzó örökösökhöz, hogy »tekintsenek kegyes és könyörülő szemme reá« s bátyja cselekedetéért ne hagyják ily súlyosan szenvedni Ez azonban kárba veszett fáradság volt tőle s azzal, hogy nagyobi hatás okáért bátyját vádolta, legkevésbbé sem indítá könyörületn Ujfalussy Andrást, ki oly gyorsan lebonyolította most már a: ügyet, hogy az év vége felé Pozsonyba gyűltek össze az atyafial osztozkodni a Yizkelethyné javain *). Most tehát Ujfalussy telje diadalt ült, mert úgyszólván minden haszon az övé volt a pörleke désből, s ráadásul még egy 3556 forintot tévő költségszámlát ter jesztett elő, mert hát senki sem kívánhatta a jámbor úrtól, hog; éjjel-nappal való sok nyugtalansága, temérdek kiadása kárbi veszett légyen 2), hogy pedig a sok szép vagyonhoz a megfelel méltóság se hiányzik, éppen ebben az időben emelték báróságra De a mint mondani szokás, nem volt isten áldása keze munkájái s nem nagy öröme telhetett gazdagságában, mert egyetlen fia, kibei minden reménységét vetette, 1669. év elején a Pazmaneumbai meghalt8) s e veszteségét semmi sem pótolhatá többé az életben A Beniczkyekre nézve anyagilag érzékeny veszteséggel jár ugyan a hosszadalmas pör, de feltörekvő, SZÍVÓS, kitartó embere] voltak s midőn Tamást pár évvel később4) Zólyom vármegy alispánjává választotta, befolyásban öregbedvén, nem mondotta le a reményről, hogy a felebbezésnél még mindent visszanyerhet nek. Mig Ujfalussy élt, addig ugyan semmi kilátásuk sem lehetet erre nézve, mert az öreg a királyi tábla birája volt, de azért szói galmatosan utánna néztek az ügynek, és alig hunyta be a szemé' 1) Gr. Berényi levéltár. Fasc. 15. nr. 48. 2) Történelmi Tár i. h. 3) Gr. Berényi levéltár. Fasc. 69. nr. 31. 4) 1672-ben már alispán. Fasc. 39. nr. 9. u. o.