Századok – 1887

Értekezések - KOMÁROMY SÁNDOR: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő - II. közl. 321

332 THURZÓ MÁRIA VÉGRENDELETE Vizsgáljuk meg azonban a dolog másik oldalát is. — Min denekfelett meglephet bennünket a mód, mellyel Thurzó Mária a Hidvéghy javára kiállított kötelezvényt indokolja : » Mivel azért sokszor testamentum vagy elvész holta után az embernek, vagy életében is megmásoltatik, vagy eltéveledik.« Hozzá tehette volna még egész bátorsággal: »vagy az örökösök megtámadják annak érvényességét« s valóban a mi füleinkben épen úgy hangzanak e szavak, mintha írójuk a pörre gondolt volna és e nagy előre-látás már magában véve is gyanússá teszi előttünk ezt az okiratot. — Mi szükség volt az özvegynek kötelezvényt adni magáról, ha már egyszer végrendeletileg 4000 frtot hagyományozott Hidvéghynek ? s mikép jöhetett csak legtávolabbról is arra a gondolatra, hogy állítólagos végrendeleti megbízottja Ujfalussy András »valami csudálatos ok« miatt nem teljesítené utolsó akaratát? — s végezetre, miért hangoztatta oly erősen, hogy ez ellen a kötelezvény ellen örökösei, hagyományossai semminemű kifogást ne tehessenek, de a 4000 frtot azonnal fizessék ki? — Minden jel arra mutat, hogy a kötelezvény értelmi szerzője egyáltalában nem bízott a végrendeletben, s élt a gyanúperrel, hogy abban az ő érdekei vajlimi kevéssé lesznek képviselve és ezért más útonmódon igyekezett gondoskodni magáról, vagy a mi még valószínűbb, az egész kötelezvény tendentiosus, s Thurzó Mária végrendeletének kihirdetése után abból a czélból Íratott, hogy azt köuynyebben meg lehessen semmisíteni. — E föltevés igazolására nem rendelkezem ugyan anyagi bizonyítékokkal, de hogy vagy a végrendelet, vagy a kötelezvény, tartalmára nézve koholt : — az a bennük foglalt ellentmondásokból szükségképen következik s egyiknek hitele a másiknak rosszhiszeműségét kétségbevonhatatlanná teszi. -— Erre a gondolatra különben Beniczky is rá jött s volt elegendő éles látása ahhoz, hogy rögtön felismerje, mire kell védekezésében a fősúlyt fektetnie. Eölkereste régi barátját, Bartók István esztergomi vicariust, ki bizonyára szívén viselte ügyét s 1663. május 10-én Kisvárday Mihály kanonok által a nagy gonddal összeállított kérdőpontok felett tanúkihallgatást eszközöltetett. Beniczkynek ugyanis egyelőre nem volt más czélja, mint kétségtelenné tenni azt, hogy Thurzó Mária teljes öntudattal, szabad akaratból végrendelkezett, az okiratot a törvény követelte módon tanúk előtt sajátkezűleg aláírta, és nyilván utolsó akaratának ismerte el. — E vég bői 15 tanút hallgattak ki — köztük a nagy-répényi papot és Paczolay Györgyöt, kik egyáltalában nem gyanúsíthatok részrehajlással a költő javára — és föltétlenül igazoltatott, hogy az özvegy teljesen ép és okos elmével volt végrendelkezése idején maga is beszélt a tanúkkal, kijelentvén előttük, hogy az előtteme-