Századok – 1887
Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - I. közl. 14
22 BÁTHORY F,S BETHLEN VISZONYA bau történő dolgok alapos ismeretére vall s nem kevésbé arra, bogy az ebből szükségképen folyó összes, netaláni következmények helyesen méltányoltattak. Hogy Báthory a felkelőket tettlegesen is harczképes csapatokkal s mindenféle hadi szükséglettel támogatta, azt mindenki tudta. r) A király azonban a fenforgó állapot egész mélyére hatol s végül nem indokolatlanul oda nyilatkozik, hogy Lengyelországra a lengyel fölkelők, s nem épen Báthory Gábor veszélyesek, de ők is csak azon esetre, mely most tényleg fenforog, ha ugyanis idegen támogatással bátoríttatnak s netaláni meghódolási kedvök, melyet bennök a kormány nagy többségben levő híveinek kényszerítő pressiója kelthet, lelkökben teljes kifejlődésre nem jutna. Hogy önmagára a királyra és uralmára közvetlen veszély forogna fen s Báthory Gábor trónkövetelő törekvései komoly aggodalmat kelthetnek, arról az utasításban a legcsekélyebb említés sem történik. Erre vonatkozólag minden nyilatkozat a királypártiak túlnyomó többségének kétségbe nem vonható hűsége folytán ez utóbbiak érzékenységének megsértését jelentette volna. Hosszabb tartamú és komolyabb jelentőségű belső bonyodalmaktól fél tehát III. Zsigmond király, de nem egy veszedelmessé alig válható trónkövetelőtől. Itt nem szabad feledni vagy figyelmen kivül hagyni, hogy Báthory Gábor azon időben, midőn a lengyel elégedetlenek ügyét már a magáévá látszott tenni, még nem volt Erdély tényleges fejedelme, hanem csak teljes bizonyosságra vette, hogy idővel a fejedelemség birtokába jut. .Az tehát., hogy már ekkor is érintkezésben állt a lengyelekkel, annak bizonyítéka, hogy már ez időben vala határozott, jó előre megfontolt programmja azon esetre, ha tényleg a fejedelemség élére kerül. És számba véve az akkori közelmúlt mozgalmas idejét : Nagy István 2 ) moldvai vajdának és Rares Péternek,3) a harczias palatínusnak Erdélyben siker nélkül megkísértett hatalmi terjeszkedését, valamint utoljára Mihály havasalföldi vajda dolgait, Báthory programmja sem lehetett más, mint az akkori, a magyar kapcsolt részekkel mindenesetre tekintélyes nagyságú államterület biztosítása, mely czélt csak Moldva és Havasalföld állandó bekebelezésével hihette kivihetőnek. E czél érdekében pedig legelső sorban arra kellett 1) Naruszewicz ennek bizonyságául közli Zamoyski Péternek Eusnicki ermelandi püspökhöz 1606 jul. 25-én kelt levele töredékét; később még visszatérünk reá. 2) Utalok Wenrich czikkére az Archiv für sieb. L. Uj folyam IV. k. 3) Wittstock a beszterczei ev. srynm. értesítője 1860. Archiv Uj f. IV.
