Századok – 1887

Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - I. közl. 14

24 BÁTHORY F,S BETHLEN VISZONYA Mihály stayerországi protestáns ember hiúsított meg, a legjobb kulcsot nyújtja azon lépések helyes megértésére, melyeket Báthory Gábor már 1606-ban, tehát oly időben indított a lengyelek ellen, midőn még csupán Erdély praesumptiv fejedel­mének lehetett mondani. Hisz egyedül Lengyelország volt az, mely mint Magyarország és Moldva északi szomszédja, saját államér­dekei védelme és fentartása czéljából kényszerült Báthory Gábor ellen a leghatározottabban sikra szállani s minden áron gondos­kodni arról, hogy az erdélyi törekvések ellen kellően biztosítsa magát. Vizsgáljuk az alakuló helyzetet és keletkezését közelebbről. Véres és válságos nap volt az 1599. év okt, 28-ika, mely a szent-erzsébeti mezőn Nagyszeben mellett Báthory András bibor­noknak, Erdély fejedelmének csillagát oly teljesen és örökre leha­nyatlani látta, hogy egy hatalmas, de eredménytelen erőfeszítés után a legyőzött egy háznagy a futásban látta személyes szabadulása egyedüli módját s csakugyan futáshoz is kellett folyamodnia, mely azonban, sejtelmei ellenére vészbe sodorta. Mert épp oly gyorsan, mint a vereség hire terjedt el ország­szerte az azt csakhamar követő megrendítő hír a bibornok tragi­kus haláláról, ki a székely hegyek közt zsákmányszomjas gyilko­soktól öletett meg. Különösen Lengyelországban keltett mind ez nagy figyelmet s messzemenő s következményeiben nagy jelentő­ségű eseménynek ismertetett fel. Ott nyomban tisztában voltak azzal, hogy az ekkép alakult uj helyzetet gyors eljárással kell kiaknázni, ha Lengyelország azt akarja, hogy végre sikerüljenek rég táplált tervei a saját hatalmának meggyökerez­tetéséről a Dunafejedelemségekben és Erdélyben. Első sorban Moldva birtokáról lehetett szó, habár az actio kezdetén csak mint nélkülözhetetlen átjáró útról Erdély felé. Ürügyekben és jogczíniekben a politika sohasem szűkölkö­dik, s Lengyelország is nyomban megtalálta azokat eljárása indo­kolására. Mintha arra törekedtek volna, hogy egy századdal előbb megadják a világnak az 1680-ban alkotott, hírhedt franczia Cham­bres de reunion- ok előjátékát, melyek tudvalevőleg Hollandiát, mint a franczia folyamok alluviumát Erancziaországnak recla­málták, Lengyelországban is azt hirdették — és e nézet ország­szerte elterjedt s mélyen meggyökerezett minden körben — hogy Moldva márcsak azért is a lengyel koronához tartozik, mert föld­rajzilag egyáltalán nem számítható a Dunaterülethez, mely utóbbi topografi kailag a Nilkov folyónak a Szeretbe torkoló vonalánál ér véget, mig Moldva fekvése, talajképződése ós fővizeinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom