Századok – 1887

Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - I. közl. 14

24 BÁTHORY F,S BETHLEN VISZONYA Mihály stayerországi protestáns ember hiúsított meg, a legjobb kulcsot nyújtja azon lépések helyes megértésére, melyeket Báthory Gábor már 1606-ban, tehát oly időben indított a lengyelek ellen, midőn még csupán Erdély praesumptiv fejedelmének lehetett mondani. Hisz egyedül Lengyelország volt az, mely mint Magyarország és Moldva északi szomszédja, saját államérdekei védelme és fentartása czéljából kényszerült Báthory Gábor ellen a leghatározottabban sikra szállani s minden áron gondoskodni arról, hogy az erdélyi törekvések ellen kellően biztosítsa magát. Vizsgáljuk az alakuló helyzetet és keletkezését közelebbről. Véres és válságos nap volt az 1599. év okt, 28-ika, mely a szent-erzsébeti mezőn Nagyszeben mellett Báthory András bibornoknak, Erdély fejedelmének csillagát oly teljesen és örökre lehanyatlani látta, hogy egy hatalmas, de eredménytelen erőfeszítés után a legyőzött egy háznagy a futásban látta személyes szabadulása egyedüli módját s csakugyan futáshoz is kellett folyamodnia, mely azonban, sejtelmei ellenére vészbe sodorta. Mert épp oly gyorsan, mint a vereség hire terjedt el országszerte az azt csakhamar követő megrendítő hír a bibornok tragikus haláláról, ki a székely hegyek közt zsákmányszomjas gyilkosoktól öletett meg. Különösen Lengyelországban keltett mind ez nagy figyelmet s messzemenő s következményeiben nagy jelentőségű eseménynek ismertetett fel. Ott nyomban tisztában voltak azzal, hogy az ekkép alakult uj helyzetet gyors eljárással kell kiaknázni, ha Lengyelország azt akarja, hogy végre sikerüljenek rég táplált tervei a saját hatalmának meggyökereztetéséről a Dunafejedelemségekben és Erdélyben. Első sorban Moldva birtokáról lehetett szó, habár az actio kezdetén csak mint nélkülözhetetlen átjáró útról Erdély felé. Ürügyekben és jogczíniekben a politika sohasem szűkölködik, s Lengyelország is nyomban megtalálta azokat eljárása indokolására. Mintha arra törekedtek volna, hogy egy századdal előbb megadják a világnak az 1680-ban alkotott, hírhedt franczia Chambres de reunion- ok előjátékát, melyek tudvalevőleg Hollandiát, mint a franczia folyamok alluviumát Erancziaországnak reclamálták, Lengyelországban is azt hirdették — és e nézet országszerte elterjedt s mélyen meggyökerezett minden körben — hogy Moldva márcsak azért is a lengyel koronához tartozik, mert földrajzilag egyáltalán nem számítható a Dunaterülethez, mely utóbbi topografi kailag a Nilkov folyónak a Szeretbe torkoló vonalánál ér véget, mig Moldva fekvése, talajképződése ós fővizeinek