Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - WERTHEIMER EDE: Krones: Austria történelméhez 1792-1816-ig 166

TÖRTÉNET! IRODA LOM. 167 naplóinak és leveleinek fölhasználása tette lehetségessé, melyek - s ezt különösen hangsúlyozhatjuk Meran gróf liberalitásából bocsáttattak az ő rendelkezésére. Annak föltűntetése mellett, minő osztályrésze volt János főherczegnek ama napok eseményeiben, igyekszik Krones Baldacci tevékenységét is közelebbről megvilágítani. Bármily tanulságos is legyen azonban, a mit itt Baldacci felől megtudunk, mégis az ő működésének egyik legérdekesebb és legfontosabb oldalát illetőleg nem nyerünk fölvilágosítást. Krones som tudott Baldaccinak, mint a titkos rendőrség fejének tevékenységéről valamit mondani. Jövőre nézve is homályba burkolva marad, ha vájjon az ő, Ferenczre gyakorolt befolyásáról szóló hírek alaposak-e és vájjon megérdemelte-e ő, mint a titkos rendőrség feje, a nép gyűlöletét ? Némely okmányok, melybe alkalmunk volt betekinteni, Baldaccit, mint a korona bölcs és az ügyekben jártas tanácsadóját tüntetik föl ; szervezési képessége kiváló volt, a mint ezt Krones is megerősíti. Tökéletesen csak akkor fogjuk ezt az államférfiut méltathatni, ha naplói, levelei, más fontos anyaggal együtt a kutató részére hozzáférhetőkké fognak válni. De mert Krones nem jutott eme források birtokába, könyvének főértéke a János főherczeg hátrahagyott irataiból vett közleményekben áll, kétségtelen lévén, hogy János főherczeg, Károly főherczeg és a nádor mellett, Ferencz legtehetségesebb fitestvérei közé tartozott. János főherczeg Magyarországon mindenesetre kevéssé dicsőségteljes emléket hagyott maga után a győri ütközettel (1809. junius 14.) mely tudvalevőleg a már életképtelenné vált insurrectionak nem valami fényes módon vetett véget. János nem volt hadvezér ; valahányszor ilyen minőségben lépett föl, legtöbbnyire szerencsétlen keze volt. Tulajdonképeni ereje a közigazgatásban s szervezésben rejlett. Minden nemes és szép iránti lelkesedés jellemzé őt. Mint államférfiú éles tekintetet árult el az akkori Ausztria hibáival szemben. »Mindenki ismeri« — úgymond — azt a lassú, vontatott módot, melylyel a birodolom közigazgatását viszik, a sokszoros, időt rabló ellenőrzést, mely czélját még sem éri el, a különböző szakokban uralkodó rendetlenséget, a számtalan hivatalnoksereget, mely most még nem felel meg teendőinek, a munkálatok csekély megbizhatóságát. Nagyérdekűek mindazonáltal János főherczegnek az 1809-iki mozgalmas, háborús évről szóló följegyzései. Kiegészítik még azokat a szellemdús császárné : Mária Ludovicának és a nádornak Jánoshoz intézett levelei is. Ránk nézve természetesen József főherczeg nyilatkozatai birnak értékkel. Jellemző, mint nyilatkozik ő az insurrectiora vonatkozó intézkedésekről. »No most szép páczba jutottam. Hála az udvari hadi tanácsnak, csapataim alig vannak felruházva, nincsenek fölfegyverezve, még kevésbbé van-