Századok – 1887

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Bercsényi ismeretlen emlékirata XIV. Lajoshoz 1701. 1

10 BEKOSÉNYI ISMERETLEN EMLÉKÍKATA gyűjthetne is : ezekben viszont, ha a dolog harezra kerül, éppen nem bízhatnék azok ellen, a kik e nemzet letaposott szabadságának helyreállításáért kötötték föl fegyvereiket. Attól sem igen kell tartani, hogy a szomszéd uralkodóktól kaphasson a császár segélyt, mert azok a jelen háborús viszonyok közepette vonakodni fognának haderejöket idegen országokba bocsátani. A mi már a hadak élelmezését s a tüzérséget illeti : az első betörés alkalmával, — melynek főczélja a vármegyék fölkelésre bírása és a nekibátorítás, föllelkesítés által a magyar vitézlő rend csatlakozása, táborokra gyűjtése, — nagyobb ágyúkra nem lesz szükség ; ugyanis kezdetben őrizkedni kellene a várszállásoktól, s azért elegendő lenne, lia a lengyel király csak néhány üteg tábori ágyút adna a betörő sereggel, hogy az útban eső apróbb várakat kényszeríteni lehessen kaput tárni. Ilyen várak volnának : Tokaj, Patak, Unghvár, Munkács, Kálló, Eperjes, Munkács ugyan igen erős vár : de mostani őrsége oly csekély, hogy a hegy lábai körüli, palánknak nevezett alsó erőd védelmére nem jutna belőle. E fölött, a várban nincs elég élelem, a palánk árka eliszaposodott, az erődítések rossz karban vannak, úgy, hogy kénytelen volna magát csakhamar föladni. Thökölynének, mikor Munkács kaput tárt, még 3000 embere vala : de ily számos őrség sem volt elégséges ezen erősség további védelmére, kénytelenségből capitulált tehát. E várat csak körűi kellene zárni ; távol fekvése és a segély reményének hiánya megadásra birandnák az őrséget. Ezen kívül egész felső és keleti Magyarországon nincs több olyan vár, mely ostromot képes volna kiállni, csak Kassa, Várad, Szathmár, Eger és Buda. Minthogy azonban ezen erősségek igen távol fektisznek egymástól : sem nem közlekedhetnének, sem meg nem segíthetné egyik a másikát, és így az élelmi szerek fogyatékos volta s a reménytelenség miatt sokkal előbb capitulálni kényszerülnének, mint az ember gondolná. — Vannak ugyan még az osztrák és morva határok felé eső részeken várak, mint Pozsony, Győr, Komárom. Érsek-Újvár, Lipótvár, Nyitra, Trencsén : de ezek oly távol, úgyszólván az ország szélein feküsznek, hogy előnyomulásunk rohamossága ellen akadályúl éppen nem szolgálnának; azonkívül e helyeket nagyobb részben magyarok lakják, a kik segíteni fognának nekünk, reábírván az őrségeket, hogy kaput