Századok – 1887

Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - II. közl. 97

] 106 báthory és bethlen viszonya legfőbb birodalmi kanczellárhoz intézett, azon kéréssel, bogv a respublica kétségbeejtően alakuló viszonyaival szemben tettel és tanácscsal szolgáljon neki. Hogy a keletkezett bajok részletezése közben Betblen Gábor csak olyan embernek mondatik, ki telve van rosszasággal és gonoszsággal, ki a török szolgálatában otromba tanácsokon és terveken fáradozik, az bizony nem épen királyhoz illő beszéd volt. Legfeljebb az szolgálhat itt enyhítő körülményül, hogy ez időben nagy volt a keletkező veszély érzete, melylyel szemben mindenki, még a király is, fejét vesztette, mi a bajt is természetesen csak fokozta. És csakugyan a királyi levélíró által rajzolt képben félre nem ismerhetni, hogy a legközelebbi jövő alakulatai elé kisszerű ijedelemmel néztek a lengyelek. Lássuk, menyiben volt ezjogosúlt. A saját személyét illetőleg a »félig pogány«, mint Bethlen Gábort a szóban forgó levél nevezi, alig gondolt arra, hogy egy időt-rabló diversióval Lengyelországba főczélját, az előnvomúlást Bécs ellen messze távolba tolja ki, főleg mivel e czéltól — elérése esetén nemcsak a protestáns ügy állandó szilárdúlása, hanem — s ez lehetett döntő Bethlenre is — szent István koronája egész területének birtokba vétele függött, habár ez utóbbi a török kegyétől volt feltételezve. Máskép állt természetesen a dolog katonáival, kik minden idegen országból, a szélrózsa minden irányából, csődültek zászlai alá, kiknek előnyomúlását mindenfelé bűntény, tűz, fosztogatás, rombolási düh iszonyú módon jelzette.2) Egy hírtelen megrohanása a közeli gazdag Krakőnak, főleg miután a batár épen nem, vagy csak igen gyöngén őriztetett, csábító hatású lehetett s lia a különféle ellenséges elemek Lengyelországban szabadjára bocsáttattak volna, kétségkívül legalább is polgárháborút idézett volna föl minden átkával egyetemben. A lengyel kormánypárt e mellett nemcsak azt feledte el, hogy Bethlen Gábor nem vállalkozhatik időt rabló diversiókra, hanem azt is, hogy ismert erélvénél és szigoránál3) fogva ilyesmit meg sem engedhet, de a félelem annyira megszállotta a lelkeket, hogy az önalkotta hiú agyrémektől is megijedtek. ') V. számú okmány mell. 2) Gindely müve I. 117. 1. 8) Ugyanott 140. 1.