Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - IV. közl. 590

A MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 603 jon, s ha netalán megszegné egyik fél, akkor Ulászló békeszegése esetében Zsigmond szabadon támadhat Lengyelországra, viszont a békeszegő lovagrendet ne segítse, a végleges békéről pedig 12 magyar s ugyanannyi lengyel úr Márton napja körűi jöjjön az ország határára tanácskozni. — Ez összejövetelen a fegyverszünet 1412. aug. 15-éig meghosszabbíttatott, a béke megállapítása a két király találkozására halasztatott. A congressus szerint a két király 1412. tavaszán találkozandó volt. A találkozás márcz. 10-én Szepes-Lublón történt. Zsigmond ugyanis a biztosok működését nem találta reá nézve kielégítőnek s Brand cardinális és Stibor vajda által felkérte Ulászlót a találkozásra ; ennek nejét pedig, Cilley Annát, hogy férjét hajlékonynyá tegye. Mindkét király nejeik és számos főúr kíséretében sietett egymás elébe : Ulászló Sandecznek, Zsigmond Késmárknak. Elébb Zsigmond titkon átment Sandeczbe, s megígérte, hogy a német lovagokat támogatni nem fogja; majd Ulászló jött Lublóra, hol a felek márcz. 15-én békét s véd- és daczszövetséget kötöttek ; azon felül megegyeztek : ha egyikök előbb meghal, a két birodalom urai döntsék el, kié legyen az addig Ulászlónál maradandó Halics-Ladomér, a szintén lengyel felsőség alá tartozandó Moldva köteles Zsigmondot a törökök elleni háborújában támogatni, különben felosztatik Magyar- és Lengyelország közt.*) Az eddig két fél által elkövetett sérelmek vizsgálata és orvoslására két bíróság rendeltetett ki Sandeczen magyarok, Lőcsén lengyelek számára, amannak tagjai a sandeczi és voyniczi castellanus, a krakkói bíró és alkamarás, ennek a sárosi, szepesi, abaújvári és zempléni főispánok. A találkozáson a két királynőn kivűl magyar részről Kanizsai eszterg. érseken kívül 5 püspök, 12 báró, 30 mágnás; lengyel részről 3 berezeg, 2 főpap, 2 nádor, 3 korona-tisztviselő, 8 castellanus és 32 birtokos nemes vett részt. Kihirdettetvén a két nemzet jelenlevői előtt a megállapodások, melyek szerint a lengyel-porosz ügyben Budán pünkösd után tartandó congressus fog dönteni, a fényes kiséret Kassának vette útját. Anna visszatért Krakkóba, hogy férje távolléte alatt a kormányt vezesse. Midőn Zsigmond egy darabig elkísérné, lováról lebukva megsérült, s Kassán vesztegeltette vendégeit. Meggyógyulván, tovább folytatták útjokat Tokajnak, innen Debreczennek, majd Nagy-Váradnak szt. László sírjához; Zsigmond lóháton elől, Ulászló a nagy király iránti tiszteletből gyalog. Itt a szent sírjánál megújították a frigyet, aztán 15 napig vadásztak a környéken. S most Egeren át a fővárosba Budára siettek, hol közel- s távolból fejedelmek és alattvalók ') Dlugoas XI. Analecta i. h.