Századok – 1886
Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A történelmi congressus utóhangja 896
904 FEJÉRPATAK Y LÁSZLÓ. zadoiL keresztül tapasztalunk, míg azt a diplomatika regenerátora Sickel Tivadar, kinek hervadhatatlan érdemeiből épenséggel nem von le az semmit, hogy 1858-ban a magyar patens és privilegiális expeditio közti különbséghez »nem konyított« — véglegesen, félre nem érthetőleg meghatározá. Hogy Glatterer, Schönemann elveték Rassler rendszerét, előttünk semmit sem nyom a latban. A Gatterer-féle systema hiányait czikkíró úr is elismeri, Schönemann pedig kiforgatá a diplomatikát eredeti jellegéből, a fősúlyt az oklevelek jogi oldalára fektetvén ; s ugyan hány követője akadt rendszerének ? Czikkíró felhozza, hogy Wattenbach is elveti a külső és belső tulajdonokra alapított rendszert. De talán az oklevéltan terén Wattenbachot nem fogja tekintélynek elismerni? Hátra van még Gloria, ki egyesítni akarván a palaeographiát és diplomatikát, egy új rendszert állított föl, de ez a mint nem tudományos, ép oly kevéssé czélszerű, s annak hiányait hazájában is belátván, mai napság már követője nincs. Összegezem a mondottakat. A modern diplomatika által követett, az oklevelek belső és külső tulajdonain alapúló rendszer az egyedül jogosult, mert az az oklevelek természetéből folyik ; e rendszer úgyszólván kényszerít az eredeti oklevelek vizsgálatára, melyek nélkül semminemű diplomatikai dolgozatot, semmi új eredményt, semmi oly compendiumot nem remélhetünk, mely előbbre vinné az oklevéltan tudományát. Ennyit a diplomatikai rendszerek legtökéletesbikének, és a congressus előadójának igazolására. Ez az egyik tárgy, mely a czikkíró urat az említett előadó ellen karczba szállni készté ; a másik az előadónak egy állítása, melyet ekkép találunk idézve: »adiplomatikát,mint tudományt, a tankönyv-irodalom sokkal előbbre nem viszi.« Elmaradt e mondat A czikkíró úr egy jegyzetben ezt mondja : » . . ne képzeljük azt, hogy ha prooemium helyett arengát mondunk, intimatio helyett promulgatiot, exordium helyett protoeollumot, epilógus helyett eschatocollumot, — hogy az effélékkel már előbbre vittük a tudományt.« Először is kijelentjük, hogyily képtelenséget tudtunkkal senki sem képzelt magáról — a megtámadott congressusi előadó legkevésbbé. Hogy miért használják az új irány követői e terminológiát, annak is megvan a maga oka. Arengának nevezik középkori summa dictandi-k az oklevél azon részét, melyet sok diplomatikus a prooemium szóval jelöl ; a középkor terminológiája, azt hiszem, irányadó lehet az oklevelekre nézve, melyek e kor termékei. Hogy miért használta Sickel a protocollum elnevezést, ezt bőven indokolta stb. E tekintetben nincs több hozzá tenni valóm. Talán még az is valami a tudományban, ha légből kapott terminus technicusok helyett, visszahelyezzük azokat, melyeknek történeti jogosultságuk van.
