Századok – 1886

Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A történelmi congressus utóhangja 896

A TÖRTÉNETI CONGRESSUS UTÓHANGJA. 9 U3 évvel ezelőtt a József császár által kiadott : »Besondere Anleitung wie der Entwurf für das Philosophische Studium auszuführen ist« meghatározása szerint mit, mennyit és hogyan adtak elő az oklevéltanból. Részletezi annak alapján a tananyagot. Befejezésül pedig e szavakat mondja : »így állott a diplomatikai, pecsét- és czímertani szakoktatás száz évvel ezelőtt egyetemünkön, s valljuk be őszintén, hogy jelenleg is főbb vonásaiban így áll.« E mondat szolgált első sorban alkalmúl a czikkíró úrnak arra,bogy erősen polemikus hangú dolgozatában magát a százados elmaradottság vádja alól kitisztázza. Magára személyére ő sem értette e vádat, hisz ugyanazon congressusi előadásban legújabban megjelent diplomatikai vezérfonaláról lévén szó, erről a következők olvashatók: »... örülnünk kell, hogy vannak magyar vezérfonalaink, melyek e tudomány előcsarnokába bevezetnek, s melyek közt első helyre tesszük minden tekintetben H. A.-ét, melynek három füzete napjainkban látott napvilágot s mely egészen a mostani diplomatikai irodalom színvonalán áll.« A ki könyvében mostani színvonalra emelkedett, az a kathedrán sem lehet elmaradott. A vád — ha ugyan ennek nevezhető — nem a személyt, hanem a tanszéknek mostoha viszonyait illeti, a rendelkezésre álló segédeszközök csekély voltát, melyekkel a magyar oklevéltannak úgy szólván csak legelemibb, encyklopaedikus ismereteibe képes bevezetni, de sem az oklevéltani kutatás módszereibe, sem a magyar oklevelek tüzetes megismerésébe nem. Ez valóban elmaradottság ; mi és ki az oka, nem tudom. És itt vissza kell térnem egy kevéssé oly tárgyra, melyről már szólottam : t. i. az oklevéltan egész anyagának előadására, mint a tárgy természetéből kifolyó postulatumra. Ennek szükséges voltát mindenki átlátja. De viszont annak szükségét is, kogy egyetemi előadásnak ennél többet is kell nyújtania. Nem elég a tárgy egész körének áttekintése, szükséges, hogy egy későbbi, a haladottak számára hirdetett collegium módot nyújtson a sublimior diplomatikára is. Évről-évre ugyanazt hallgatni, ugyanazt a néhány facsimilét és eredeti oklevelet olvasni, azt hiszem, erre még az sem vállalkozik, a ki egész szenvedélylyel a diplomatikára szánja magát. Ha valaki egészen tudományának él, e tekintetben nem fogja a collegiumok »látogatottságánakcsökkenését« a tudományba bemélyedés akadályáúl feltüntetni. Az ily érv magában hordja Ítéletét. Épen azért, mert diplomatikai tanszékünk felszerelésének gyarlóságánál fogva nem alkalmas arra, hogy a speciálisabb diplomatikába bevezessen, valóságos áldásnak kell tekintenünk azt, hogyabécsi»Institutfür österreichische Geschichtsforschung«közelünkben van, ez a minta-intézet, mely megismertet a diplomatikai kutatás módszereivel s elemi ismereteknél többet ád. Az, hogy SZÁZADOK. 1886. X. FÜZET. 61