Századok – 1886

Tárcza - A M. Történeti Társulat közgyűlése - 81

84 TÁRCZA. nyunknak három buzgó, kipróbált és régi tagját vesztettük el. Közülök kettő társulatunk működését bölcsőjétől fogva kisérte figyelemmel, sőt a megalapítás müvében is részt vett s a harmadik, a kit buzgalom és ügyszeretet, ritka szép tehetség s azzal valóban arányban nem álló szerénység és önzetlenség tett mindenki előtt kedvessé. Bottka Tivadar meghalt 1885. évi jan. 6-án, Szalay József 1885. márczius 15-én és báró Nyáry Albert épen az új év hajnalán, 1886. január 1-én. Mennyi szeretettel csüngött az öreg Bottka történetírásunk ügyén, mily kitűnő adalékokkal gyarapítá azt ő maga is — s még élete alkonyán is. midőn már az aggkor megtörte s már tényleges működésre nem volt képes, még akkor is társulati életünknek minden mozzanatát éber figyelemmel kisérte. Es a derék jó .V;yáry Albert. A szerénységnek és becsületességnek, önzetlenségnek és önfeláldozásnak az a példányképe, a ki szép ismeretei mellett oly igénytelen volt s a ki nemes szívében oly buzgón tudott érezni. Az első alapítók egyike s társúlatunk választmányának egyik legbúzgóbb munkása volt. Soha, hacsak betegség nem gátolta, egyetlen gyűlést el nem mulasztott volna, de soha egy alkalmat sem mulasztott el, a hol társulatunk érdekében valamit tehetett. A mi az ő elvesztését még sajnálatosabbá teszi, az, hogy vele egy külön szakmának (a czímertannak) egyik legelsőrangú képviselője szállott sírba. A derék szaktudós hiányát nagyon soká fogjuk érezni, de nem kevésbé a velünk élő, velünk küzdő, velünk lelkesülő nemes szívű jó barát hiányát. Fájdalmas dolog, hosszas és kipróbált munkásság után sírba szállni látni azokat, a kik fényes múltra hivatkozhatnak ; de nem kevésbé fájdalmas, sírba szállni látni az ifjút, ki rövid munkássággal tudott magának szép múltat teremteni. Szalui) József fiatal kora daczára szép nevet vívott ki magának történetírásunkban. Van még egy veszteségünk, a mit nem a halál okozott. Veszteség nekünk, de nyereség az ügynek és a tudománynak. Thallóczy Lajos, társúlatunk másodtitkára, Kómából 1885. évi deczember 20-áról keltezve, beküldte lemondását, mert, a közös pénzügyminisztérium levéltárának vezetésével bízatván meg, lakását Bécsbe teszi át. 11 érig volt társúlatunk tisztviselője s valóban ügyszeretettel és lankadatlan buzgalommal viselte szívén annak előmenetelét s különösen az első és nagyobb szervezési munkálatoknál, midőn társúlatunk működési körét kiterjeszté, olyan odaadással dolgozott, hogy az elért szép eredményben az ő fáradozásainak nem csekély része volt. Méltán sajnálhatjuk tehát távozását, habár másrészt örülünk, hogy működésének nagyobb tért nyert : mert társúlatunkban kezdte működését., ott fejlesztette ki szép tehetségét, a melynek oly sok érvényt és elismerést tudott szerezni. Ez rövidbe foglalt vázlata társúlati életünknek, a múlt évben, a mely ha erős csapásokkal sújtott is, de viszont elég szép eredményekkel kárpótolt.