Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - d.: PETZ G.: A magyar hunmonda 78

79 TÖRTÉNETI IRODALOM. hatása, noha lehet, hog}' a felhasznált monda vagy mese nem a hímokra vonatkozott. A húnmonda másik része Pannónia elfoglalását beszéli el. A hűnok kapitányokat választanak, épen mint később a magyarok. A hét vezér választására vonatkozó részlet per analogiam csinált történet lehet, nem pedig monda. A dunamenti csaták leírása azonban bizonyára népies hagyomány után készült. Különösen a cesumauri csata történetét nem vehették át a krónikások a Nibelungénekből, mint azt a magyar húnmonda ellenfelei állítják, mivel a Nibelungénekben nem is fordul elő a I krónikások által szabatosan megjelölt Cesumaur vagy Zeiselmauer. A halhatatlan Detre szereplése a magyar mondában szintén nem magyarázható olyformán, mintha krónikásaink a legkülönbözőbb írott forrásokból szerkesztették volna össze a reá vonatkozó részleteket, hanem igen is úgy, hogy a hazánk földén k élő hagyományból merítettek. A monda harmadik részé Attilára vonatkozik. A különböző népek különbözően alkották meg Attila jellemét, így a magyar hagyománynak is van saját felfogása a hím királyról, kit nemzeti v hősnek avatott fel. Attila székhelyéül a magyar hagyomány jelöli ki Budát., mint azt Heinrich bizonyította. A hadisten kardját, a flagellum deit, Attila és Buda történetét nem lehet a magyar néphagyományra visszavezetni. A monda negyedik részében, mely a liúnok külföldi hadjáratairól szól, szintén nem lehet a magyar néphagyomány nyomait fölismernünk. A monda ötödik részlete Attila házasságát és halálát beszéli el. »A német monda Attila nejeinek alakjait tekintve (az egy Kriemhild nevén kivül) nem volt kimutatható hatással a magyar mondára, illetőleg krónikáink előadására« — úgymond szerzőnk. Azonban Attila halálát írott történeti munka alapján beszéli el a magyar krónika. Végül Attila utódaival foglalkozik a monda. És itt igazán monda a monda. »Lehetetlen észre nem venni benne a mondai elemeket és az epikus alkotás nyomait.«- Csaba és Aladár nevei, versenygésök, Detre szerepe a testvérháborúban, maga e háború, Csaba és a székelyek sorsa, a hím-magyar rokonság eszméje biztosan felismerhető töredékei a magyar hímmondának és az egész monda compositióját a legszebb színben tűntetik fel. Petz munkája második részében összefoglalja és általánosítja a részletes összehasonlítás eredményeit. Szerinte a krónikások által elbeszélt húntörténet három forrásból van merítve: a történeti kútfők hagyományaiból, a német mondai és a magyar mondai hagyományokból. Azonban a német mondai részleteket nem a Nibelung énekből vette át a magyar krónikás, hanem igenis az élő hagyó-