Századok – 1886

Tárcza - Válasz Thaly Kálmán reflexioira. Knauz Nándor 827

84.0 TÁRCZA. mének megfelel-e az általa használt metszet szó ; erről nem vitatkozom. Csak felhoztam ezeket, hogy megmutassam, miszerint a Contrescarpe szó értelmére nem Thaly úr tanított meg ; nem is taníthatott, mert én e szónak olyan értelmét is tudom, melyet Thaly úr minden nagy katonai tudománya mellett sem tud. T. i. e szó a várároknak ezen Bösehungja, lejtje, vagy Thaly úr szerint metszetén kívül, mayát a födött útat (chemin couvert) is jelenti. így mondja az említett Hoyer : »Öfters wird auch, nebst der äussern Grabenböschung, der gedeckte Weg und das Glacis mit unter dem Namen der Contrescarpe begriffen.« Az idézett másik német író pedig ezeket mondja : »Contre-Escarpe ist eigentlich der euserste Bord des Grabens (francziásan, mint Mailet mondja : le bord extérieur du fossé', qu'on appelle Contrescarpe.) Wird aber insgemein vor dem Bedeckten Weg und dessen Brust-Wehre, sammt ihrer Abdachung oder Glacis genommen.« Hasonlókép mondja az imént idézett Mallet franczia író 1685. évben: »Le chemin couvert, ou Corridor. Le soldat lui donne d'ordinaire le nom de Contrescarpe« és isme't : »Le chemin couvert, que les soldats appellent le plus souvent la Contrescarpe.« S így Thaly úr itt engem csak akkor hibáztathatna, ha előbb bebizonyítja, hogy az esztergomi várnak nem volt födött útja. Tehát, hogy saját szavaival éljek : »ne akarjon hibáztatni és tanogatni olyanokat, kik ezeket«, ha nem mondom is az ő önteltségével, »nagyon jól tudják«, de mindenesetre legalább is úgy tudják, mint a nagy katonai tudományú Thaly úr. S gondolja meg Thaly úr, hogy, ha másnak állítólagos hibájára nagy zajjal felhívja a figyelmet s aztán e hibát kijavítani akarván maga követ el új hibát : akkor aztán az ő olvasói fognak igazán csávába kerülni • mert. tanítás színe alatt — félrevezeti őket. Thaly úr többi reflexiói komolyan számba nem vehetők. Qui multum probat, nihil probat. Thaly úr könyvemben mindent kifogásol ; még a czíme sem nyerte meg tetszését ; mert könyvemben — úgymond — »Buda ostromáról néhány aprólékos, mellékes adatkát leszámítva, úgy szólván semmi sincs.« Nos én nem is Buda ostromáról hanem Buda ostromá/га; czímeztem a könyvet s ha csak »néhány aprólékos, mellékes adatka« is van benne ide vonatkozólag, helyesen czímeztem. S íme még ezen »aprólékos, mellékes adatkák« is megtették hatásukat ott, a hova szánva voltak. Hinc illae lacrimae ! S midőn részletesen elsorolom, hogy mikor milyen hadosztályok fordúltak meg Sz. Benedeken s ették ki a káptalant, erre nem tud egyebet mondani, mint hogy »furcsa papi vendégszeretet, a mely még 200 év múlva is felhányja a volt vendégeknek, hogy mennyit ettek s ittak meg asztalánál.« Hát a mitől akkor a nádortól kezdve mindenki annyira irtózott: a mi ellen a megyék annyira protestáltak és' felírtak ; a mi elől a nép mindenfelé szétfutott : a katonaszállásolás és ellátás, az esztergomi káptalannál, mivel nem futott el, hanem a közjó iránti tekintetből súlyos áldozatok árán is megállta helyét, csak vendégszeretetnek veendő ? S ezt egy historicus meri mondani ? S még gúnyképen hozzá is jegyzi: »Nem liiszszük, hogy az egész ft. Clerus így gondolkoznék.« Ne