Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - r. a.: Thaly K.: A székesi gr. Bercsényi család 1525-1834. 66

TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 tettek. Sokan e magyar születésű vezérek közül igen magas katonai rangra emelkedtek, és bizonyítékunk van arra, hogy úgy mint a lengyelek, a franczia hadseregben a más nemzetiségű lovasok felett rendszerint előnyben részesültek. ') Legkiválóbb közöttük a leghíresebb magyar huszár-családok egyikének ivadéka, Bercsényi László gróf. a maréchal de France, »uralkodók Mon Cousin-je«, kit »két dicső nemzet vall magáénak.« Nemcsak apja, Miklós gróf, Rákóczi Ferenez bajtársa és az 1.703-iki felkelés fővezére, nemcsak nagyatyja, az idősbik Miklós, a bányavidéknek császárpárti generálisa, ki Buda ostromában oly hősi részt vett, de dédapja is, báró Bercsényi Imre, a volt nógrádi főkapitány, ki a svédek ellen hadakozva, oly hősi halállal múlt ki 1639-ben Prága falai előtt, ügapjáról, Lászlóról, a szörényi bánról nem is szólva, nemzetünk legbátrabb huszárezredesei és tábornokai valának. Midössze 9 generatióját ismerjük a Bercsényi-családnak, míg az férfi ágon e század első felében (1835-ben)kihala, és ezek közül hat nemzedék tagjai mint huszárok örökítették meg nevüket Klio könyveiben. Thaly Kálmánnak imént megjelent könyve nem érdemetlen férfiak múltja felé fordítja tehát figyelmünket. Nem külön-külön az egyes Bercsényiek életrajzait veszi itt az olvasó. A szerző nehezebb feladatot tűzött maga elé : a család történetét akarja elénk tárni a maga szerves öszszefüggésében. Mi pedig azt hiszszük, hogy a történetírás művészetében a nehezebb problémák közé tartozik egy hírneves család szereplését Lásd Histoire de tous les régiments de Hussards par l'abbé Staub (auteur de l'Auinonier du Regiment ete.) Fontenay et Paris 1867. A második kötet (Hussards Cliambortants) 1869-ben jelent meg. Ez utóbbiban az Eszterházy-huszárokról tétetik gyakori említés, míg a Bercsényilmszárokkal csak az első kötet foglalkozik (különben érdektelen munka.) A párisi Archives Nationalesban igen sok oklevél és egykorú nyomtatvány fordult meg kezeim között, mely magyar nevű huszárokat említ. így 1734-ben három huszár ezredet (régiment) találunk: Bercsényi és Rattkyét, mely 12 —12, Eszterházyét, mely csak 4 szakaszból (compagnie, többnyire 75 lovas) állott. Ily nevű kapitányok fordulnak ott elő : Perzody, Balogh, Palludjay (így) Tottandrás (így). Midőn 1736-ban a franczia hadsereg állományát leszállították, XV. Lajos apr. 25-én elrendeli, hogy a magyarok és lengyelek legutoljára bocsáttassanak el. 1741-ben ismét felszaporítják a huszárok létszámát. A kapitányok között Tsengery, Udjarbelly, Noguedy stb. nevűeket találunk. (Arch. Nat. ADII. £ VI.) A franczia szolgálatba állott magyar huszárokról a legtöbb adatot azonban kétségkívül a Dépôt de la guerre (a hadügyminisztérium levéltára) tartalmaz. 5*