Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - V. közl. 692

698 ADALÉKOK Albert között létesült véd- és daczszövetség szükségesnek láttatta Ulászlóval Swidrigal litván nagy fejedelmet szorosabban fűzni magához és Kázmérhoz, kinek kilátásai a cseh koronára mind jobban homályba borultak. A jan. 19-iki budai gyűlés újból Ulászlót királynak hirdetvén, jul. 17-én a koronázás ismert körülmények között megtörtént. Röviddel utóbb felújítá a lengyel kereskedőknek I. Lajos és Zsigmond által adott kedvezményt.1

) Csakhamar tapasztalhatta Ulászló, hogy a magyar trónt könnyebb volt elérni, mint megtartani, Erzsébet bérenczei elől élete nem volt biztonságban, délen a török veszély kilátásban, északon a garázda bussziták dúlták az országot ; Albert herczeg és Erigyes bár közvetve csak, ellene fordultak ; a magyarok közt is voltak, kik a kisded László pártját fogták. Az ezek ellen folytatott harczokban a magyar-ok mellett lengyel csapatok is harczoltak az ellenpártiak ellen, s a király egyes fontosabb várakat, pl. Visegrádot lengyel vármagyok őriztére bizta.2) A dolgok ily állása keserűséggel töltötte el az ifjú király szívét annál inkább, mert saját nemzetétől, a lengyeltől többet várt, mint mennyit eddig tapasztalt. »Jam et saepius et scriptis et nuntiis nostris vobis omuem positionem nostram significavimus« — irja 1441. decz. 27-én nagyszombati táborából, éppen midőn Tanczin Endre a várost bevette,- a lengyelekhez 3) — et qualiter cum gravi periculo hucusque vitám nostram et caput servavimus ab hostibus nostris et nunc servamus, rogavimusque pluries, ut nobis praesidio esse juxta promissa deberetis, veluti illi, qui nostri hinc transitus fuistis auctores. Meminisse enim poteritis, qua ambitione, quave cupiditate ad hoc regnum ire aspiravimus. Nonne lacrimae nostrae et verba, quibus vos oravimus, ut ab hoc transitu in hoc regnum absolveremur, sunt vobis testimonio ? Nonne contentos nos paternis fatebamur laribus et ad satis dominio esse noluimus ! Set dum uno et eodem voto et affectu et voce, praeter nostram voluntatem hue transitum bonum et optimum coronae et regno nostro Poloniae iudicastis, verbis et lacrimis nostris respondentes : melius nos quam vos Here debere, ad id eisdem votis vestris inviti et coacti consensum praebuimus, primam opem ') Monum. V. 198. 1. s) 1441. márcz. 20-án Nempthiben 400 márkát utalványoz bizonyos Zakrzew Miklósnak hű szolgálataiért, »signanter in hac via hungaricali modéra» cum familia armata ac ornata, auctoque fldei sue studio« és november 1-én Csepel szigeten ugyanannyit ugyanannak, »signanter hoc regno nostro Hungáriáé in compromissione hostium nostrorum non sine expensis complacuit. Mon. V. 202—203. 11. s) Monum. II. 127. s köv. 11.