Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - DEMKÓ KÁLMÁN: Acsády: Magyarország Budavár visszafoglalása korában 625

TÖRTÉNETI IRODALOM. 627 követeket, fedezni az országgyűlés költségeit s a sok után még az elszaporodott martalóczok ellen tartani megyei zsoldos katonaságot. Az önkényuralomra törekvés, a hadsereg fokozódó igényei mindig több és több adót követelnek s a bécsi politikusok — el kell ismernünk, — igen leleményesek az új adó-nemek kigondolásában, de a nemzet adózási képessége fokozásának módját feltalálni vagy nem tudják, vagy nem akarják s így hiába igyekeznek több és több rést ütni a nemesség adómentességén, a tisztán terménygazdaság okozta készpénz-hiány következtében az előirányzott adónak alig 10—30°/0-a folyt be, és e bajon a katonai executio sem segíthetett. A pozsonyi és szepesi kamarák, a bányakamara, 30-ad hivatalok kezelik az adót, s a tisztviselők fizetése, kegydijak, nyugdijak és más személyi kiadások elnyelik a befolyó jövedelmet, — ami még ezekből felmarad, legelőször saját fizetéseiket vonják le, pedig egy-egy főúr 3—4 czímen is kap fizetést s ráadásúl még kegydijat, — az az udvartartásra megy fel ; mert a civillista nincs elválasztva a közjövedelmektől, melyekkel az uralkodó tetszése szerint rendelkezik. Ilyen gazdálkodás mellett a katonának kenyere a — koplalás. Ki lett katonává? Zrínyi Miklós szerint: »Mentől rosszabb, hitetlenebb, tolvajabb volt országunkban, az gyűlt össze a mi dobolásunkra« az ily csapatoknak hadnagyává pedig az lett »aki jobban megelőzte a többit részegséggel, garázdasággal, kevélységgel.« A végbeli katona egyebet sem tud, mint kóborlani, lopni, szegény embert nyomorgatni. Eljárása azonban menthető azzal, bogy ha becsületesen akar zsoldjából élni — éhen hal ; mert a zsold a sok kéz közt, melyen átment rendesen oly hamar elolvadt, hogy a legénység csak a hírét ismerte. A bandérium, insurrectio és a végek elveszték jelentőségüket és felmerült már az állandó hadsereg eszméje. Az államhatalom tényezői közötti összeköttetés, azok minden részletének beható ismertetése a 72 oldalra terjedő fejezetben mély belátást enged a kor közigazgatási, adóügyi és honvédelmi szervezetébe és annak a miseriáiba. Mindenütt világosan látjuk a régi szervezet bomlását, önkénytelenül érezzük, hogy az állam egész szervezetének gyökeres átalakítására van szükség, de a megcsontosodott specialis magyar intézmények nehezen hajlíthatok. Mindenki látja, hogy hibás az országgyűlés szervezete, rosz a közigazgatás, a törvénykezés, — de legalább magyar, legalább a mienk és idegennel, idegen parancsszóra nem akarjuk felcserélni méltán félve attól, hogy az új szervezet nem lesz képes ellentállani a nyomásnak. A társadalom egészen eltérő még a múlt századétól is. A nemzeti főnemesség még nem cserélte el függetlenségét az udvarképességért, a magyar főúr még kis király, ki udvarában maga tart SZÁZADOK. 18ÖÖ. VII. FÜZET. 43