Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS GÁBOR: Beck: A vas története 1500-ig. Die Geschichte des Eisens 614

TÖRTÉNETI IRODALOM. 623 India aczéla mellett Illyria, Noricum, Pannónia, Moesia, Gallia, Hispania mind meghozták tributumaikat, sőt saját kutatásimból kiegészítésül ideiktathatom Dacia nevét is, hol több rendbeli vasbányát sikerült kinyomoznom, melyekről adataim kiegészűltével szándékozom kellő részletességgel értekezni. Plinius História naturalis XXXIV, XL, XLI, XLII, XLIII, XLIV, XLV. fejezetei körülményesen megmagyarázzák a korabeli vasbányászat és kohászat állapotát. Többnyire erdőségek közepébe helyezték olvasztó kemenczéiket s azok se valának egyenlők. Majd aknakemenczében, majd egyszerűen gödörben folyt a kiolvasztás, s a víz alkalmazásának az általa nucleus ferri néven ismert aczél előállításánál felette nagy szerep jutott. Lényeges igazolásai Pliniusnak a Noricumbau ujabban felfedezett római vasbányák. A hiittenbergi(Karinthiában)legismeretesebb. A noricumi vas és aczél Aquileja, Verona,Mantua, Cremona, Concordia, Ticenum fegyvertáraiban legtöbbre vala becsülve. Hasonló vastelepet fedezett fel a vallon alpesekben Quiquerer. A berni Jurában és keleti Svájczban találták meg az egykori bányahelyeket. Galliában Narbonne körűi jutottak hasonló felfedezésekhez, s III. Napoleon fejedelmi bőkezűségének egész sorát köszönjük a félig előkészített, sőt lebélyegzett vastömböknek, pengéknek stb. A Rajna közelében Hombor vor der Hohe mellett a Saalburg nevü hegy vált Cohausen érdekes leírásai óta bányász leletei által ismeretessé. Még a római castrumnak Kr. e. 11-ben történt felépülése előtt benszülött emberek vaskövet fejtettek itt, s a Dreimühlenborn mellék tető erdőségeit kohászattal értékesíték. Ezek a római őrség védelme alá helyezkedve, az őrvonalon kivül épített kunyhóikban folytatták mesterségüket üzleti érdekből germán létükre oda húzva, hol vevőt és pénzforrást remélhettek. Cohausen jelentékeny nagyságú vastuskókat talált és írt le a Nassauiscbe Annalen VI. köt.., s éppen e szokatlan térfogat nagyságból sok muukásra és erélyes vezetésre vél következtethetni. Italiáról Európa többi országaira tér át szerző, mindenekelőtt bevilágítva a praehistoriai fémbányászat homályos útait. Közép-és Éjszak-Európa számos sírlelete, a berni Jura, a Luna Silva vasbányái (dr. Wankel felfedezése), a Hostmann által Hannoverben, Bleekrode tanár által a Pajna Waal, Yssel, Zuidertó körül kikutatott vassalakhalmok mind kétségbevonhatatlan maradványai a történelem előtti vasbányászatnak. De a dán szigeteken (Rügen pl.) felmerült sírleletek is megczáfolják a skandinav régészek által forgalomba hozott mívelődési elméletet: Európa népei a vas és bronz ismeretéhez kifürkészhetetlen régi időkben jutottak el,