Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS GÁBOR: Beck: A vas története 1500-ig. Die Geschichte des Eisens 614

618 TÖRTÉNETI IRODALOM. 618 ti bronzöntés és bronzötvösség mestereiül ismeri a történelem, hanem a vas és aczél feldolgozásában is előljártak. Messzire vezetne, ha az érdekes adatokat bár nagyjában kivonatolni akarnók. Térjünk az áriákhoz s ezek között mindjárt az indusok kifürkészhetetlen régiségü vasiparához. Arany és vas képezé az áriák ősi iparának tárgyát. Az arany szépségét magasztalja Kaksvat dalnok a Rigvédákban (I. 126. 23.), de azért Indiát alaptalanul minősítették az ó és középkorban az aranyországok közé, s az arab kereskedők által terjesztett kincsgazdagság s a Herodotos (III. к. 96—106.) által említett aranyásó hangyák meséje mind a darandak által Kasmír és a Felső Indus vidékein folytatott aranymosásra vezethető vissza s nem lehetetlen, hogy az Indus torkolatáig folytatott aranypor kereskedésnek a mythicus Ophir tartománynyal is köze van. A felső Ganges, Hindukus, valamint Nepal folyói mind aranytartalmûak. Az indiai vas és főleg aczél jóval megelőzte a phoenicziaiak által oda átplántált bronzkort. A delhi szent oszlop (u. n. delhi Lalit) egy alapzatán olvasható sanksrit felirat szerint a Kr. е. IV. századból datálható, sőt a rajta megnevezett fejedelem korát éppen Kr. e. 912-re helyezik némelyek. Cunninghan tábornok ugyan öntvénynek nézte ; de Perci, a jeles kohász, elemzés utján bebizonyítá tévedését s egyúttal bebizonyúlt az is, hogy e másfélláb vastagságú aczélrud pusztán emberi kéz kovácsolásával nem vala elé állítható s hogy tehát valamely erőművi eszközt kelle annál alkalmazni. Még meglepőbbek a kanaruki(Madras kormányzóság) »fekete pagoda« vasgerendái, s ha Eergusson nézete szerint e pagoda valósággal 1236—1241-ig épült, akkor India a középkorban akkora vastömegeket producált, mekkorát mai fejlett technicánk mellett se könnyű készítni. A régiek ferrum candidum néven ismerték az ind aczélat (szép fényéről), s ennek nagy becsét megítélhetjük Quintus Curtius feljegyzéséből, ki szerint egy indiai fejedelem Nagy Sándornak egy aczél tömböt (ingó = 30 fontnyi lepényalak) küldött ajándékba. E kitűnő aczélból készültek Damascus híres pengéi s a persák által ujabban forgalomba hozott tömbök és indiai bulat néven teszik magukat ajánlatosabbá. A benszülöttek rejtett völgyzugaikban folyvást űzik őseik mesterségét. Beck itt az Európában éppen kovácsiparukról ismeretessé vált czigányokra is kiterjeszkedik, kiknek nyelve tudvalevőleg a sanksrithtal rokonságban áll. India, Persia völgyeiben is csak úgy vándoréletet folytatnak s Persiába fekete indusoknak (hindukorus) , Siriában kauli kabuliknak, a Kabul völgyből származóknak nevezik. Valószínűleg Timur hordái szoríták ki 1398-ban