Századok – 1886

Tárcza - Ranke és Waitz necrologja 558

TÁRCZA. 559 óvta közmondássá vált »olympiai nyugalmát«. E tekintetben nincs az egész világirodalomban historikus, ki vele mérkőzhetne Mégis ép ezen írói sajátsága az, melyért több ízben megtámadták. Hidegségnek magyarázták érzéketlenségét, hogy mennyire alaptalan azon vád, hogy nem érzett, kitűnik, ha elolvassuk azon szép lapokat, melyeket az olasz költészetről és festészetről írt, vagy csak azon mély értelmű pár sort, melyben egy helyütt Palestrina zenéjét jellemzi. Tanári működése nem volt kevésbé áldásthozó, mint irodalmi tevékenysége. Már hét évig volt az Odera melletti Frankfurtban tanár, midőn 1824-ben első müve megjelent a román és germán népek 1494— 1514. közti történetéről. Ekkor hivatott a berlini egyetemre rendkívüli tanárnak. 1834-ben lett rendes tanárrá. 0, ki ifjú éveiben — Thukydidesen kívül — főleg Niebuhrt és Savignyt tekintette mintaképei gyanánt, ekkor már maga vált az ifjabb nemzedék mesterévé. Már a harminczas évek vége felé kezdtek a Ranke-féle történelmi iskoláról szólani, ama iskoláról, melyet az óta Waitz, Duncker, Giesebrecht, Nietzsch, Sybel, Diimmler és annyi más nagynevű történész tett híressé. 1841-ben nevezték ki Ranket a porosz állam historiographusává. 1866-ban királya kegye nemességre emelte. 1867-ben ötven éves tudósi jubileumát, tavaly pedig születése 90-ik évfordulóját ünnepelte az egész tudományos és irodalmi világ részvétele mellett. A. M. T. Akadémiának 1858 óta volt külső tagja. WAITZ GYÖRGY szül. 1809. — f 1886. május 24. Még nem voltak eltakarítva Ranke Lipót tetemei, midőn a történetírást újabb csapás érte. Waitz György Bankénak legrégibb és tán leghíresebb tanítványa, mindenesetre az, ki legsikeresebben folytatta mesterének iskoláját, hunyt el május 24-én. Bármennyire megegyezett is Waitz Rankeval a történetírás feladatát és feldolgozásának módját illetőleg, bármennyire vetekedett is vele a kritikai módszer élességében és a felfogás mélységében, saját írói egyénisége szembetűnően eltért a Rankeétöl. Waitz a historikus mellett elsőrangú jogász volt. Életének főműve : Németország alkotmányának törtenete a középkorban (8 kötet). Fiatal kora óta behatóan tanulmányozta hazája történetének kútfőit és a Pertz Monumentái részére több nevesetes krónikást adott ki : Widukindot, Ekkehardot, Annalista Saxo-t és másokat. Pertz halála után ö lett e némileg hanyatló vállalat helyreállítója és elnöke. Az általa vezetett történeti gyakorlatok európai hírnek önvendettek, nemcsak németek, hanem francziák, lengyelek, angolok, magyarok és mások is részesültek az ő szigorúan disciplináló, a legkisebb részleteket felölelő, de azért az általánost soha szem elől nem tévesztő oktatásában. Ranken kívül különösen Dahlmann gyakorolt nagy befolyást Waitz fejlődésére. Ide vezethető vissza az ő élénk politikai érdeklődése. Az 1848-iki német nemzetgyűlésnek egyik kiváló tagja volt és már akkor Németország egyesítése érdekében szólott — porosz