Századok – 1886

Tárcza - A Magyar Helicon ujabb fűzetei V. J. - 549

TÁRCZA. 551 magyar tudományosságnak, míg 1878-ban a halál ki nem szakítá az élők közül. Szalay Lászlót а politikai tudományok terén kezdett munkálkodásai emelték hazánk nagyjai sorába. Mint ifjú irodalmi dolgozatokkal szerezte meg Kazinczy Ferenez és Szemere Pál ismeretségét. Nemsokkal azután jogi és történeti munkák tanúlmányozásához fogott, míg a juliusi franczia forradalom és Lengyelország feltámadása külpolitikai tanúlmányokra irányozták figyelmét. 18 éves korában a jogi és bölcsészeti cursust végezvén a pesti egyetemen, Kölcsey Ferenez mellett patvaristáskodott, azután a királyi táblánál és helytartó tanácsnál gyakornokoskodott. Végre ügyvéd lett, de ezt a pályát nemsokára oda hagyván, folytatta jogi tanulmányait, amelyekben összes jogviszonyainknak a nyugat Európa államaiban dívó elvek szerinti átalakítását tűzte feladatáúl. Résztvett 1840-ben a biintetőtörvénykönyvi javaslat szerkesztésében, s alapos készültsége, mélyreható eszméi csakhamar ismertté tették. Az 1843/44. országgyűlésen, mint a centralisatio bajnoka jelent meg, miért is a magyar autonómia barátjai előtt népszerűtlen lett. Mindazáltal elvei mellől pillanatra sem tántorodott el. Ezen elvek a felelős kormány s a képviseleti rendszer felállításával 1848-ban jutottak diadalra. Politikai működése közben is foglalkozott irodalmi munkálatokkal, a melyek közt a forradalmi időszakot követő időben, külföldön tartózkodása alatt írt »Magyarország története« cz. 6 kötetes munkája a leghíresebb. A magyar állam alkotmányának fokozatos fejlődését követi benne nyomról nyomra, czélzatos kitérések nélkül rajzolva a nemzet tévedéseit. Hazatérte után még egyszer kilépett a politika terére, azonban a folytonos munka által kimerítve, 1864. jul. 17-én egy osztrák fürdőből hazatérése után Salzburgban szélhűdés vetett véget életének. Szinnyei lelkiismeretes, könnyed modorban méltatja e két jelesünk hazafiúi és irodalmi érdemeit, nem hagyván el semmit, mi az egyénnek jelleme megismeréséhez szükséges. A következő füzet Fráter György életét nyújtja Barabás S. tollából, írója nem pusztán életrajzot ád, hanem hőse működését s ama politikai eseményeket vázolja, a melyeknek Fráter Gy. főszereplője volt. A mohácsi vésztől 1551-ig, Fráter György haláláig hazánk egész története el van itt mondva röviden, mintegy dióhéjban, a hős körül csoportosítva ama hullámzó kor eseményeit, a melyet oly sokszor tévesen fogtak fel. A határozatlan viszonyok, a némettől, töröktől való félelem, a mindinkább terjedő Protestantismus legyőzhetetlen mozgalmai között, mikor mindenki csak saját jogai biztosítására látszott fegyvert fogni : Fráter György vetette meg alapját annak a politikának, mely két századon át hagyományossá lőn Erdélyre nézve, fentartva a nemzet jogaiból annyit, a mennyit a beözönlő idegenek túlkapásaitól lehetett. Midőn a német hadak zsarolásai tűrhetetlenekké, lettek, a török fenhatóságában kellett keresni védelmet, midőn pedig az elbizakodott török gyámság kezdett óriási terhet rakni a nemzetre, látszólag az ausztriai házhoz kellett pártolni s így egyiket a másikkal ellensúlyozni, a hogy a körülmények engedték vagy parancsolták. Fráter György, mint