Századok – 1886
Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Köpcsényi gróf Listhi László 32
Kiil'CSÈNYI GRÓF ГЛ.Ч'ГГ I,AS/,I,Ó. Sajnálatraméltó körülmény, hogy Ferenczy véleményével foglalkoznunk ez alkalommal egyáltalában nem lehet, de mert ő nem jelölte meg forrásait, le kell tennünk a reményről, hogy pontos datumainak utánna nézhessünk. Pedig az a bizonyosság, melylyel Listinek születése napját is megmondja, hinnünk engedi, hogy értesülései, legalább erre vonatkozólag, hitelt érdemlő forrásból eredtek. Az eddig előadottakat összefoglalva, az írók nézetei Listiről háromfelé ágaznak. Kornéli szerint az utolsó Listi — jegyezzük meg hogy ő nem nevezi Lászlónak— 1679-ben halt meg börtönben, Kemény és utánna Toldy egyetértenek abban, hogy a költő 1662. év előtt Bécsben lefejeztetett, végre pedig Ferenczy idegen földön keresi sírját. Lássuk tehát kinek van igaza : Ha Kemény, a helyett, hogy Kornéli állítását Lászlótinak kétségtelenül megtörtént adoptálására nézve a "Wesselényi családban élő traditióval támogatja, kissé körültekintőbb adatkritikát gyakorol vala : bizonyára be fogja látni, hogy következtetései, részint mint alaptalanok, maguktól összeomlanak, részint mint hamis alapon állók, igen könnyen megdönthetők lesznek. De ő mint láttuk, megelégedett azzal, hogy a Kornéli tudósításában előfordúló 1679. évszámot sajtóhibának nyilvánította s azt hitte, ezzel már mindent rendbe hozott. Pedig ez részéről kétszeres következetlenség volt. Következetlenség azért, mert teljes hitelességűnek fogadva el Kornéli tudósítását, mely szerint Listi Ferenczné Gyulaffi Zsuzsánna 1664-ben balt meg s végrendeletében adoptált fiának Lászlófi Györgynek hagyományozta Pozsonyban fekvő házát, mégis azt mondja, hogy ezen adoptált Listi halálának ideje tévesen vau Kornéli által 1679-re téve, s ez bizonyára sajtóhiba 1659 helyett. De hiszen ha az adoptált Listi halála 1659-ben következett be, meg nem tudjuk magunknak magyarázni, miként szerepelhet mégis az özvegynek 1664-ben kelt végrendeletében. E chronologiai ellentmondás nemcsak szembeszökő, de következetlen is, mert Kemény nemcsak ismerte, de értekezésében betűhíven közli is az 1662-ik országyülés által előterjesztett sérelmek 53. pontját, mely szerint a rendek kérik ő felségét, bogy a Bécsben lefejezett Listi Lászlónak a fiscus által lefoglalt javait ifj. Listi Jánosnak adassa vissza,Gyulaffi Zsuzsannának pedig mint László anyjának »praefati Ladislai List h ki s genitricierre vonatkozó igényei a nádor 1) Kemény itt megjegyzi, hogy »adoptativae« értendő, ámde az előterjesztés világos szavai egybehangzanak a tényleges bizonyítékokkal s kizárnak minden magyarázatot.
