Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

26 ACSÁDY IONÁCZ. rendszer keretében Lőcsén 1676-ban nem kevesebb, mint 44 különféle üzletág virágzott. Pedig Lőcse nem volt a legelső város. A felvidéken is meghaladta Kassa ; Pozsony, Sopron, Beszterczebánya, Eperjes s más városok szintén igen tekintélyes iparral és kereskedelemmel dicsekedhettek. A czéhrendszer azonban kizárta a nagyipar létrejöttét, mely a külföldön már lendületet vett s több olyan iparágban, mely hazánkban szintén műveltetett, a nagy vámok s más kedvezőtlen viszonyok daczára erősen concurrált a hazai gyártmánynyal. Ilyen volt például a posztó. Igen nagy volt a posztónyírók száma nálunk is a felvidéken, ezenkívül kivált Kőszegen és Keszthelyen, de azért már nagyon elterjedt az angliai posztó. A gyáriparral ez időben Szelepcsényi György esztergomi érsek tett komoly kísérletet Gombán, Pozsony megyében, hol posztógyárat állított. A finom gyapjút külföldről hozatta s gyártmánya finomság tekintetében versenyzett az angol és hollandi posztóval. De a gyár az érsek halálával megszűnt. A városi kereskedelem szintén czéhrendszeri alapon nyugodott. Csak az a kalmár telepedhetett meg a városban, ki a kalmárok társaságába fölvétetett, a miért elég magas díjat — tiz girát — kellett fizetnie. Az ő existentiáját is számos előny és kiváltság biztosította. Az országon belül vámot nem fizetett ; az idegen árús ember csak neki s nem idegen kereskedőnek adhatta el portékáját, melyet a piaczon sátorban kellett árúba bocsátani ; sőt az is meg volt határozva, hogy idegen árús embernek a vásáron levő bizonyos czikkekből mennyit szabad megvenni. A nagyobb rész a helybeli kereskedőknek tartatott fenn. Ehhez járúlt a városok árúmegállítási s abbeli joga, hogy a megye módjára minden ipar és kereskedelmi czikk értékét magok limitálhatták, mi a városban, hol iparos és kereskedő uralkodott, reájok nézve nem volt előny nélkül. A városi kereskedelem közvetítette a külföldi iparczikkek behozatalát s így nemzetközi gazdasági jelentőséggel bírt. Eperjes, Kassa, Beszterczebánya, Pozsony —• ide országgyűlések idején a bécsi kereskedők is tömegesen lejöttek s árúikat vámmentesen hozhatták be — látták el az úri családokat a finomabb, valamint a mindennapi használatra szánt czikkekkel, ámbár nagyon divatban volt már a Bécsben való vásárlás. Egyes kereskedők ama korból fenmaradt üzleti könyvei a kereskedelem nagy fejlettségéről s a hitelviszonyok sajátszerű alakúlatáról tanúskodnak. A vidéki urak élénk összeköttetésben álltak velők s számláikat sokszor nyers terményekkel egyenlítették ki. Pénzt is vettek kölcsön kereskedőktől vagy magoktól a városoktól, melyek nem egyszer segítették ki a megszorúlt főurakat. A kamatláb törvényesen hat százalékban volt megállapítva. Ezt azonban sokfélekép kijátszották még a legelőkelőbbek is. A kölcsönadók általában nem nagy számmal voltak.