Századok – 1886
Tárcza - Történelmi könyvtár - 208
222 Л MAftYAR-OSEH C0XF0EDERATIO hogy :i leugyel király s kiváltképen a respublica nyilvánvaló ellensége lenne országunknak, nem hihető, mert tudja azt a lengyel király és az ország is, hogy a török császár azt nekik el nem szenvedné s a tatárok pusztításától is félniök kell. Széchyt és Kákóczyt hadaik egyesítésére utasítja, remélvén, hogy így a lengyelek nem mernek támadni, (le különben is sok hadukat elfogja foglalni a télen a tatár. A lengyelek szándékait és hadi erejét valamely pretextus alatt Lengyelországba küldendő ember által kikémlelni rendeli. ') Homonnay és Altban 1620. elején is folytatták a hadszedést Lengyelországban. Erősen számítottak ezek Gratiano Gáspár moldvai vajdára, Bethlennek ellenségére, ki míg Bethlen iránt barátságot színlelt, maga ingerelte a lengyeleket a beütésre s ő is kész lett volna a támadásra, ha a porta nem hagyja meg neki, hogy ne mozduljon. 2) A szultán a lengyeleket is békére intette. A lengyel nemzet nem is viseltetett ellenséges indulattal hazánk iránt. Széchy György a fejedelem utasítása szerint követet küldött Lengyelországba, ki Lubomirszky Szaniszló wisniczi gróf, szandomiri, szepesi stb. kapitánytól és Konieczpolszky Szaniszlótól a lengyelországi mezei hadak főkapitányától Krakóból jan 25 és 26-ról keltezve azon biztosítást hozták, hogy a béke fenntartásán őssziutén fognak működni ; ámbár az utóbbi némely magyar katonáknak Lengyelországba tett beütését megbosszűlni hajlandó lett volna, de Széchynek azon biztosítására, hogy az illetők szigorúan bűnhődni fognak, megbékült. 8 ) III. Zsigmond király nem volt ugyan nyilt ellensége Bethlennek s tagadta, hogy a kozákok az ő akaratából jöttek Magyarországba, mindamellett 1620 márcziusban is jöttek be lengyel hadak Ferdinándhoz.4) Nagyobb számmal nem törhettek hazánkba, mert a nemesek erősen ellenezték a király ellenséges szándékát s a tatárok már aprilisban Lengyelországba törtek, szörnyű pusztítást vive ott végbe, miért is a hadaknak Podolia védelmére kellett menniök. Bethlennek sikerűit a lengyelek erejét lekötnie. 1) Lőcsei levéltár II. oszt. 67 j 7 sz. 2) Tört. Tár XI. 173. és Erd. orsz. gy. eml. VII. 117. 8) Tört. Tár 1881 évf. II. 133 — 134. 4) Bethlen lev. 184.
