Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

le ЛОвЛПУ IGNÁCZ. ség ez időben már nagyobbára a megyére, a közügyben való kevésbé harczias szolgálatra vetette magát s ez okozta a megyei élet hatalmas lendületét, ez öntött a régi intézménybe új erőt, friss lehelletet. Mert végre is a köznemesség volt a politikai nemzet zöme, számra nézve legjelentékenyebb eleme. Boeskay, Bethlen és I. Rákóczy György idején a köznemesség aránylag nagyon elszaporodott, különösen a hét megyében, mely időnkint Erdélyhez tartozott. Az erdélyi fejedelmek különösen bőkezűen osztották a nemeslevelet. Jószágot azonban már kevésbé adhattak bozzá. Az armalisták és kis vagyonú nemesek néha papi, de leginkább katonai pályára léptek; belőlük került ki a fogadott katonaság, mely lia elbocsáttatott, vagy zsoldot nem kapott, szánalomra méltó proletariusként tengette életét. Néha a szabad hajdúkkal vagy paraszt végbeliekkel egyesülve kóborolták be az országot s veszélyeztették a közbiztonságot. E különféle kóborló csapatok ellen szigorú törvényeket hoztak az országgyűlések. De ezzel nem segítettek a bajon. Ez a szegény, meg nem telepített nemesség a társadalomnak egyik tiottans elemét képezte, mely örökké nyugtalankodott. Nem volt bele illesztve a socialis szervezetbe, nem volt számára kijelölve olyan tevékenységi tér, mely megélhetését biztosította volna. A nemesség ezen legalsóbb s parasztokkal vegyített rétege az önfentartás ösztönéből csatlakozott minden keletkező mozgalomhoz, azon reményben, hogy anyagi helyzetét megjavítja s kétségbeejtő sorsát tűrhetőbbé teszi. Sok ezerre ment az ily egyének száma az ország minden részében, minek folytán a felekezeti és politikai vajadásokhoz még a társadalmi válság bajai járúltak s évről-évre nagyobb arányokat öltöttek. A Szörényből, Krassóból, Biharból éppen ez időben kiszorúlt s birtokaitól megfosztott nemesség jelentékenyen szaporította a vagyon és foglalkozás nélküli, tehát nyugtalan s mindenre elszánt elemeket. De a bécsi kormány őrületes magaviselete a birtokos nemesség legsolidabb rétegeit is belehajtotta a válságba. Az irtóháború, melyet a protestantismus ellen intézett, tényleg a nemesség ellen intéztetett, mely akkor nagyobbára a prot. hitet vallotta. Az 1670-ki mozgalom folytán az üldözések egész súlya a köznemességre nehezedett. Igen sokan fogságra vettettek, a kik megmenekülhettek, azok vagyonát a kincstár lefoglalta. Az udvar a nemesség elűzését éppenséggel tervszerű számítással folytatta. Erőszakolta a pöröket minél többek ellen, hogy minél többek jószágát le lehessen foglalni. Nem is óhajtotta, hogy az elmenekültek valaha visszatérjenek.A ') Das beste wäre — irja a császárnak Lobkovitz berezeg, az akkori főminiszter, — wenn solche entflogene 1 lauptrebellen garnicli zurückkommen, sondern nur ausbleiben thiiten. Каску Acta Conjur.