Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - VÁROSSY GYULA: Dedek Crescens: A magyarországi főpapnevezések történetének vázlata 1000-1526. 173

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. pápai reservatiora czélozott. Királyi nominatio 1417. előtt nem létezett. Azon példák, melyeket szerzőnk (78. és köv. 11.) az ellenkezőnek bebizonyítására felhoz, mind tévesen vannak magyarázva, így Mihály váczi püspök 1362-ben nem királyi kinevezés, hanem pápai, reservatio útján lett egri püspökké. (Theiner, Mon. Slav, merid. I. 246.) — XI. Gergely pápa 1374-ben nem a király beleegyezését kéri ahhoz, hogy bizonyos magyarországi javadalmakat Vilmos bíbornoknak adományozhasson, hanem csak arra szólítja fel Lajost, hogy támogassa a bíbornokot azon magyarországi javadalmak bit tokbavételében melyet ö (a pápa) nem rég a bíbornoknak adományozott. (Theiner, Mon. Hung. II. 148.) — Nagy Lajos magatartása de Bellomonte Baymund vránai perjel ügyében határozottan téves volt ; mert ezen perjelségre nézve a kinevezési jog akkor, sőt még a következő században is, nem a magyar királyt, hanem magát a rend káptalanját illette meg. (Vertot, Histoire des Chevaliers Hospitaliers, II. 210. V. ö. Theiner. Mon. Hung II. 249.) — Végül László, (helyesebben Ulászló) sohasem volt a pannonhalmi monostornak valóságos apátja, hanem csak kormányzója. Hisz nem is volt benczés, banem cistercita. Maga Nagy Lajos is mindenkor csak gubernátornak nevezi őt okmányaibau. (Fuxhoffer-Ozinár, Monasteriologia. I. 90.) E szerint tehát a magyarországi »főpapnevezések«-nek, eltekintve Sz. Istvánnak kivételes jellegű korától, a mohácsi vészig csak két időszaka különböztethető meg, ú. m. a) a királyi hozzászólási jog s később a pápai reservátiok által korlátolt kánoni választás 1417-ig és b) a ritkábban előfordúló pápai reservátiok s a káptalanok hozzászólási joga által korlátolt királyi kinevezés 141 7—1526. Mert jól megjegyzendő, hogy a káptalanok hozzászólási joga 1417. után sem szűnt meg teljesen. így olvassuk III. Calixtus pápának 1455. szept. 19-én írt levelében : »praefatus comes (Ciliéi Ulrikot érti) prout ex privilegiis regis et antiqua consvetudine poterat, dilectum filium Balthasarein de Motschiedel decretorum doctorem, et ut accepimus de militari genere ex utroque parente procreatum, ad ipsam ecclesiam (értsd Zagrabiensem) sic vacantem de consensu dicti regis praesentaverat, ac etiam dilecti filii capitulum dicta« ecclesiae per eorum patentes litteras nobis scripsissent, quod ipsi in praefatum Balthasarem ad hoc, ut nos de persona sua eidem ecclesiae provideremus, expresse consentiebant.« (Theiner, Mon. Slav, merid I. 417.) Később Boldizsárnak praesentatioja megsemmisíttetett ugyan (Theiner, Mon. Hung. II. 286.), de ezen körülmény a káptalan hozzájárulási jogán nem változtatót semmit. Egy másik ilynemű példával a Batthyányi-féle római kéziratokban találkozunk, (Katonánál, Hist. Metrop. Ecc.