Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - VÁROSSY GYULA: Dedek Crescens: A magyarországi főpapnevezések történetének vázlata 1000-1526. 173

1.176 TÖRTÉNETI IRODALOM. volta semmi nehézséget sem okoz. Ugyanis Baroniusnál (Annales ad 1169. uro. XL.) Ii., Muratorinál pedig (Script, lier. Ital. III. I. pag. 474.) В. áll ; az eredetiben pedig kétségkívül St. állott, mely két betű a régi okmányokban, (lásd pl. a pannonhalmi alapító levél facsimiléjének több helyét) oly módon szokott egybeköttetni, hogy igen könnyen nézhető akár latin /i-nek, akár gót ií-nak. Az sem képez akadályt, hogy Miklós aragoniai bíbornok (Muratorinál i. h.) ezen okmányt III. Sándor pápa XIX. événél közli, mert Miklós bíbornok műve a pápa XIX-dik événél megszakad (mindössze 22 évig uralkodott) s így III. István levele itt valószínűleg függelékkép szerepel, mivel t. i. az illető évnél kimaradt, amint ezt már Katona is megjegyzé. Ha azt, amit a pápai követi joghatóságról fönnebb mondottam, a püspökök kinevezésére alkalmazzuk, azt kell mondanunk, bogy kezdetben, mikor még káptalanok alig voltak, természetesen Sz. István maga nevezte ki a püspököket ; de később, mikor minden püspökségnek már saját káptalanja és papsága volt. Sz. István, vagy legalább utódai, a püspöki székek betöltésénél kétségkívül megadták az egyházmegyék papságának, illetve káptalanjainak, azon befolyást, mely az akkori általános egyházi jogszokás szerint a külföld hasonnemű testületeit megillette ; vagyis, más szóval, hogy nálunk is dívott már XI. század folytán a főpapválasztások akkor szokásos alakja, melynek egyik lényeges mozzanatát nálunk a királyi főkegyúr jóváhagyó hozzájárúlása képezte, mi többé-kevésbé máshol is úgy volt. Világosan kitűnik ez III. Incze pápának 1204. nov. 22-én äz esztergomi káptalanhoz intézett leveléből (Cod. Dipl. II. 451.), melyek tanúsága szerint az esztergomi érsekség suffragan eusai azt állítják, hogy: »a prima christianitatis institutione in regno Ungariae usque ad ista tempóra nullus ad sedem Strigonieusem fuerat electus, nisi suffraganeis una cum canonicis eligentibusjuxtaconstitutionemcanonicam et consuctudinem adprobatam« ; a kanonokokról pedig azt mondja a pápa: »vos ab eisdem episcopis requisiti, quem illi sedi velitis eligi ac proponi, taliter respondistis : quod nullum auderitis eligere, nisi qui plenam regis gratiam obtineret.« Ha a püspököknek állítását (»a prima christianitatis institutione«) nem veszszükis szó szerint, annyi mindenesetre következik belőle, hogy az esztergomi érseki szék betöltése 1204. előtt már emberemlékezetet meghaladó idők óta, választás útján történt, melynek érvényéhez azonban a. király hozzájárúlása is megkívántatott. Ezen nagy fontosságú adatot nem lehet azzal elütni, hogy a püspökök állítása valótlan ; mert a kanokok ezen kijelentése: »ea quae ab ipsisepiscopis proposita fuerant, penitus esse falsa,« nem a kérdés jogi oldalára, hanem a püspökök által felpanaszolt tényekre vonatkozik. Azt mondják t.