Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - VÁROSSY GYULA: Dedek Crescens: A magyarországi főpapnevezések történetének vázlata 1000-1526. 173

] 68 TÖRTÉNETI IRODALOM. történeti fejlődését és, ezzel igazi jogai természetét, szemben a nálunk főkép Kollár Ádám által képviselt »summum jus regium circa sacra«-féle febroniusi elvvel kimutatni. És ily általános szempontból Dedeknek minden elfogúlatlan történetíró kétségkívül igazat fog adni; mit kevésbbé mernék a részletekről állítani. De mielőtt ezek bírálatába bocsátkoznám, lássuk röviden a mü tartalmát és beosztását. Szerző a főpapnevezés fejlődésének egész történetét három korszakra osztja, melyek mindegyike ismét több kisebb időszakot foglal magában, ú. m. I. A pápai követség kora 1000—1106-ig, mely a jog eredetét s annak eredeti alakjában való megmaradását tárgyalja, s a következő két időszakra oszlik : a) Apostoli királyaink kiváltságos hatalmának eredete, s a püspöknevezések Sz. István alatt, 1000—1038. b) A főpapnevezés joga Sz. István utódai alatt, s az investitura harcz eredménye Magyarországon 1038—1106. II. A pápák úgynevezett beavatkozásának kora 1106 — 1352-ig, mely: a) kiváltságai s III. István rescriptuma 1106 1204, b) a canonica electio 1204—1301. és c) a canonica electio és pápai reservatiok 1301—1352 időszakait foglalja magában. IIL A királyok visszahatásának kora 1352—1526-ig, mely a jog érdekében a pápák és királyok között lezajlott küzdelmeket tárja élénk a következő két időszakban : a) az úgynevezett canonica electiok beszüntetése a nominátio életbe léptetése által s az ebből származott viszályok 1352 —1418. b) a nominátio és ennek változatai 1418—1526. Hogy ezen felosztás, s az annak alapúi szolgáló fejtegetések mennyiben helyesek, azt a következőkben akarom röviden kimutatni. Szerző az első korszak két fejezetében azt vitatja, hogy Sz. István Szilveszter pápa által az apostoli követség joghatóságával ruháztatott fel, mely utódaira is átszállott, s a melynek megfelelőleg úgy Sz. István, mint ezen korszakbeli utódai teljesen függetlenül jártak el a főpapok kinevezésében és áthelyezésében. Hogy Sz. István csakugyan apostoli követ volt, ezt XIV. Benedek pápa is elismeri, (De synodo dioec. lib. II. cap. 6. п. 2.) s így nekünk sincs semmi okunk e fölött kételkedni. A Szilveszter-féle bullából az is világosan kiderül, hogy a pápa ezen joghatóságot nem korlátolta Sz. István személyére, hanem utódaira is ráruházta. Ámde hiba volna azt hinni, hogy itt az apostoli követségi joghatóság alatt egy szorosan körvonalozott és változatlan jogkört kell értenünk ; mert Sz. István delegált joghatósága, mint, ezt a szilveszteri bulla szavai nyíltan elárúlják, különösen az alakúló magyar egyház szervezésére és rendezésére (disponere et ordinäre) vonatkozott, terjedelme pedig az isteni kegyelem által vezérelt buzgó király (secundum quod divina gratia te et illos docuerit)