Századok – 1886

Értekezések - HARMOS GÁBOR: Adatok Budavár visszavételéhez Nógrád megyéből 157

KÜLÖNFÉLEK ADATOK BUDAVÁR VISSZAVÉTELÉHEZ NÓGRÁDMEGYÉBŐL. Budavár visszavételének kétszázados évforduló napja ez évi szeptember lió 2-án vírad reánk. Nagy jelentőségű fegyvertény volt ez az egész kereszténységre, de különösen hazánkra, mert e győzelem nyomán szorították ki őseink a törököt 150 éves uralom után, végpusztúlás elé jutott országunkból, nem kicsinyelhető segítségével az osztrákoknak s más keresztény népeknek és fejedelmeknek. A mai nemzedék alig képes elképzelni azon sanyarúságot, melyben ezen időkben Magyarország népe sínylett, különösen azon vármegyék népe, melyek a török-uralta részeket határolták, mert a mit meghagytak a portyázó török csapatok, megtizedelték azt a gyülevész német és magyar zsoldos hadak. Nógrádmegye levéltárában őrzött e korbeli levelek és gyűlési jegyzőkönyvek szomorú napokról emlékeznek. A megye központja Gács volt, mert a megye alsó felét a török-uralta ; itt és Losonczon, egy ízben Korponán tartották a megyegyűléseket, de Gácson tartotta azt nem ritkán Pest, Gömör és Heves megye is. Az alispán, az idő szerint, Dobai János négy szolgabíróval, esküdtekkel vitte a közigazgatást és a törvénykezést, mely alig állott egyébből, mint az adók beszedéséből, tiltakozásokból s a hatalmaskodók megbüntetéséből. A főjegyző, — akkor hites jegyző, — az idő szerint Kajali Pál, sajátkezűleg megírva a gyűlési jegyzőkönyveket, protestatiókat és repraesentatiókat, ez utóbbiakat magához vette s meut hol egyedül, hol egy-két mellé adott társsal, a nádorhoz, Eszterházyhoz Kis-Martonba, Pozsonyba, Nagyszombatba, a főispánhoz gróf Forgácb Ádámhoz Galgóczra, — ki kúzamosabban ott lakott, majd a német generálisokhoz Kassára, Eperjesre a megye kérelmeinek, jogos követeléseinek, könyörgésemet érvényt szerzendő. Sokat járt-kelt, rá ért, mert az írni való kevés volt, egy