Századok – 1886

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - I. közl. 105

122 Л MAGYAR-OSEH CONFOEDERATIO vontatta magát s így csak márczius 27-én érkezett meg Kassára. 29-én (vasárnap) megkezdte vele Bethlen a tárgyalást, »hétfőn 12 óráig sokat disputálván vélle.« A követnek legfőbb feladatául volt kitűzve rábírni Bethlent, hogy a confoederátusoknak segítséget ne adjon s szűntesse meg a párthívei által a fegyverszünet feltételein elkövetett sérelmeket, de a cseheknek adandó fegyverszünetre vonatkozólag semmi határozott megállapodásra nem juthattak. A fejedelmet fényes Ígéretekkel igyekezett elvonni a szövetségtől, Bethlen azonban a követtől határozott választ kivánt s erre april 20-át, vagy legkésőbben april 25-ét tűzte ki. Laminger előadásából meggyőződött Bethlen arról is, hogy Ferdinánd a magyaroknak a csehektől való elszakításába veti minden reményét, azt liive, hogy ezen esetben a franczia királytól, a bajor választótól s esetleg a portától is remélt segélylyel a cseheket tönkre teheti. Bethlennek százezer aranyat igért, ha a cseheket nem segíti, de ez categorice resolválta magát ő felségének, hogy őt nem szükség és nem illik úgy próbálgatni. Ferdinánd nagyon bízott a választó és más fejedelmeknek Mühlhausenben tartott tanácskozásában, ettől a németországi mozgalom lecsendesítését és a csehek ellen segélyt remélvén. A választók márczius 21-én Mühihausenben kelt, Magyarország rendeihez intézett levelükben a fölötti aggodalmuknak adnak kifejezést, hogy a cseheknek példáját igen felhasználják az izgatók s a népek mindenütt nagy hajlamot kezdenek érezni a törvényes hatalomtól való elszakadásra s arra könnyen engedik magukat rábeszélni. Remélik hogy ily körülmények közt a magyarok nem fogják beleegyezésüket adni a cseh mozgalomhoz és saját végső veszedelmükkel (extremo damno) hozzájuk társul nem szegődnek ; hanem megmaradnak a törvényes királyuk iránti hűségben, sőt inkább lehetőleg segíteni fogják, mint az hű alattvalókhoz illik. Az ügyek már Magyarországon is odáig fejlődtek, hogy félni lehet, miszerint némely önhasznukat a közjónak eléje helyező izgatók tanácsára sokan fogják a cseheket és szövetségeseiket követni s gyászos veszélybe döntik az országot, melyet a római birodalom, mint a kereszténység egyedüli védfalát - - oly sok pénz- és véráldozattal védelmezett. Ezzel útat nyitnának a keresztyénség esküdt elleuségének a birodalom szívéhez, mit a magya-