Századok – 1886

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - I. közl. 105

ÉS A BESZTERCZE BANYAI ORSZÁGGYŰLÉS. 113 értesítette azt arról, hogy Magyarország által a német király ellen segítségül hívatván, az országot a német birodalma alól felszabadította s az mostan tőle, a khánnak jóakaró barátjától igazgattatik és bíratik. A mennyi órát összeszedhetett, azt elküldte a khánnak, ígérvén, hogy rövid idő alatt őt emberei által hozzá méltó módon meg fogja látogatni. ') A tatárokra pedig nagy szüksége volt Bethlennek. A portára újabban küldött követeinek utasításul adta,2) felkérni a szultánt arra, hogy 30 ezer tatár Lengyelországban folytassa a rablást szüntelen, más 30 ezer a Dnieszternél álljon készletben, váltsa fel a kifáradtakat s egész esztendőn át ne hagyjanak fel a rablással. így a lengyel a jövő tavaszszal táborba nem szállhat, egész esztendőn át hadat kell ' tartania s a valódi szükség idején nem lesz képes a török császár ellen sereget szerezni. Ezenkívül a töröknek az a haszna is lesz a dologból, hogy egyrészt Lengyelországot teljesen kikémlelik a tatárok, másrészt ellátják Konstantinápoly gályáit és kertjeit rabszolgákkal. A portai alkudozásokkal egyidejűleg arra törekedett Bethlen, hogy Ferdinándot összebékéltesse a csehekkel és a szövetségesekkel. A pozsonyi országgyűlés alkalmával kötött fegyverszünetről szóló okmány némely pontjai ellen nehézségeket támasztottak Ferdinánd és tanácsosai. Különösen nem akarták elfogadni azt, hogy abba a csehek és más szövetségesek is befoglaltakúl értessenek. Bethlenhez írt leveleiben Ferdinánd megerősítette az említett okmányt, kivánván, hogy a csehek a fegyverszünetet külön kérjék, arról is panaszkodik, hogy a csehek mereven ragaszkodnak az ellenségeskedésekhez. Február_ 20-án írt levelében Bethlen viszont a császár-királyt okozza a bajokért. Csodálkozik azon, hogy a király tanácsosai a fegyverszüneti okmány ellen nehézségeket támasztottak, ő a csehek érdekében hajlandó volt közbenjárni, holott erre szükség sem lett volna, ha a fegyverszünetet közösnek tekintik, a cseheknek nem szándékozik segédhadakat küldeni, ha csak a császár a boszút ellenük a végsőig vinni nem ï) Tört. tár 1881. II. f. 335. 2) Instructio pro oratore nostro in Porta Ottomanica 1620 jul 30. 3 — i p. Török-magyarkori tört. eml. III. 240.