Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

326 TÖRTÉNETI CONFIRESSUS. öltözött főurak, liogy a vállalkozó szellemű berezegnek müvét csodálják. * A nyilvános utczai díszmenetekről szólván, szavunk csak ott lehet, a hol nekünk ezen menetek még némi beavatkozást megengednek. Mondtuk már, hogy egyházi, és szoros szabályokat követő nagy úri menetekről e helyt nem szólandunk, szorítkozzunk-e tehát a polgári, a nemzetesítést még megengedő menetekről, mint például a circusokban a népeket csábítgató nyargalásokról, a kötéltánczosok és panorámások dobolásiról és trombitálásiról ! stb. Mind ezek, ha csak a pénzkeresés és a bámúlók ámítása, czéljuk, alig esnek keretünkbe, ezek a népnek műveltségét alig emelik, tudományukat ritkán gyarapítják és csak úgy fognak lassankint elmaradni, amint már az annyira kedvelt hetz-ek, a medvetánczoltatás, a tevék futkározása, a kutyák, a majmok ugrándozási lassankint, nézők hiányában elmaradtak. Mennyire iparkodott a lipcsei diadal után az ország fővárosa a Ferencz király által Buda látogatására meghívott uralkodóknak magasb élvezetek után hódolni és a Dunán bemutatott világított csónakok által, melyek fordúlataikban betűket alakítottak, más nemzeti mutatványokkal is kedveskedni, eléggé bizonyítja az, hogy Majerffi lelkész a magyar paraszt életet is feltüntette, a mennyiben gyönyörű nyájaikkal a gulyások, csikósok, kanászok, különféle ünnepi ruhájukat, de bámulatos ügyességüket is bemutatták. Azonban azt is tudjuk, milyen baja van mai napon a fővárosnak avval, hogy évenkint mostan р. o. sz. István nemzeti ünnepén, az országból ide sereglett temérdek nép előtt, népies látványeágokat rendezzen ? Mily idegenszerű, kedvetlen, és lehetne mondani, semmit sem jelentő, majdnem kificzamodott jelenségekhez kell nyúlnia a bizottságnak, miszerint a kíváncsi népnek csodaszomját csak némileg eloltsa, de hazafiúi érzelmét egy szemernyivel sem emelje! Könnyebb neveket változtatni, czímereket kicserélni, utczákat elkeresztelni ; de azt, mi a nemzettől nem származik, mi annak ízlését nem érinti, azt mint a szomszéd sógorét tűrni kész a magyar nép; de maga mint bohócz szüleményt, ha mindjárt »Paprika Jancsi«-nak is hínák, hidegen fogja az ilyet venni ; amint a kötéltánczosságot, óriás-féle productiókat, trapez-repülőket, ringelspieleket németnek valónak tartja — és legutolsó, megvetendő, csak a legnagyobb szükségből elvállalandó kenyérkeresetnek nézi. A lovagok önvédelmi rendszerét követve, lassankint a városi, polgárok is elzárkóztak ; egyes czéhek a város őrtornyainak védelmére vállalkoztak, és felfegyverezkedvén, a rabló nemességnek fogat