Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.
НБ TÖRTÉNETI CONGRESSOS. azon óhajjal fejezem he, vajha az elmondottak egyike-másika ne hangzanék el nyomtalanúl, hogy egynémely terv és szükséglet megvalósításával a Történeti Congressus munkálatainak a történelmi segédtudományok terén állandó emléke maradjon. Fejérpataky László. A TÖRTÉNELMI MÓDSZERRŐL.J ) I. Valami sajátszerű, forrongásában, küzködésében érdekes az a viszony, mely a történelem, az alakitó, ábrázoló, a valódi történelem s annak elmélete, módszertana között fenforog. Maga a történelmi kutatás e század eleje óta hatalmas segédeszközévé, mintegy orgánumává lett minden tudományos szaknak a szellemerkölcsi, sőt természeti ismeretnek egész vonalán. A nagy positiv eredmények, melyeket a sajátos értelmében úgynevezett »történelmi módszer« termékenyítő alkalmazása maga után vont, újkori tudományosságunk legmegbízhatóbb vívmányai közé tartoznak. De nem erről van szó. Maga a történelem, mint az emberi ismeretkörnek, mint a tudományok rendszerének önálló terméke és tárgya, ez a látszólag oly realistikus, a tények világát visszatükröztetni hivatott művészet, nem csak hogy szilárd elveken nyugvó módszert fejleszteni eddigelé nem tudott, hanem az alanyi nézetek s egyoldalú elméletek összeütközése folytán, melyben másfél század óta, az európai bölcselkedés magas szárnyalású speculátiói egymást mintegy kölcsönösen neutralisálják, önkéntelenül felmerül a kételyszerű kérdés : vájjon lesz-e a történelemnek valaha ily szilárd tagolatú módszere és nem kellend-e még hosszú időkig beérnie azon kevés számú, de mélyértélmű szemléleti igazsággal, melyet néhány geniális fő a történelmi remekmüvek tanulmányából, s az alkotó történetírói elme gyakorlati működésének elemzéséből levont ? x) Y. ö. a hazai irodalomban Salamon Eercncz »A Történelmi Vizsgálatról.« (Bud. Szemle 1873. I. fűz.) Eredeti, találó gondolatokkal bövölködö, ha nem is rendszeres fejtegetés ; továbbá Pauler Gyula jeles értekezését »Comte Ágost s a Történelem« (Századok, 1873. évi folyamában), mely kiinduló pontja, egész irányához képest, a következendökkel lényegileg ellentétes eredményekre jut — legalább a positivista iskola történetbölcseletét illetőleg.