Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

54 TÖRTÉNETI C0NGKES8US. Első tekintetre szembeszökő, hogy gyakorlati becsre és fontosságra nézve e kérdések által megpendített dolgok nem egyenlők; s egyikével-másikával tán aránytalanul hosszabban kénytelen az előadó, ki első sorban az oklevéltan terét műveli, foglalkozni. Mentse ezt azon körülmény, hogy jelenleg a történelmi segédtudományok művelése már annyira haladt, hogy egyes ember nem képes azok összes vívmányait folyton szemügygyei kisérni. s nem képes e tudományok irodalmával, melyeknek egyes ágait újabban külön tudományos társulatok művelik, lépést tartani. A minden ágban egyre többet, egyre jobbat produkáló szakirodalom mindinkább elfoglalja az egy irányban működő kutatót ; az oklevelekkel foglalkozó például a numismatika eredményeinek általános ismereteivel megelégszik ; viszont az érmek ismerője a genealógia felkutatott s megvilágított teréből csak annak ismeretére szorul, a mi szorosan tárgyához tartozik. Azt mondhatni erre, hogy ez egyoldalú ismeretekre, a történelem tág mezejének igen szükkörű mívelésére vezet. Igaz. De uem kell feledni azt, hogy e látszólag szűk körben eszközölt kutatások már eddig is igen nagy fontosságú s messzevágó eredményeket hoztak létre, s az általános történelemnek nem egy vitás kérdését hozták tisztába, melyek fölött a nagyobb arányokban dolgozó történetíró elsiklott. Jelenleg — mondhatjuk — történetírásunk fejlődésének második korszakát éli. Az első az anyag gyűjtése . a történeti emlékek felkutatása ; erre következik ezeknek kisebb monographiák alakjában feldolgozása, a mult egyes institutioinak fejlődését és ismertetését a felkutatott emlékek alapján tárgyaló munkák. S csak ezután következhetik az általános szempontból. magasabb nézetből kiinduló, összehasonlító, bonczoló kritikai történetírás, melynek munkáját a gyűjtők és mouographia irók megkönnyítik. Az ily irányban működő aztán hálával fogja venni a jelenkor szakembereinek fáradozását s elismeréssel fog megemlékezni a sokszor kicsinyelt és szűk látkörűeknek mondott munkálatokról. # * * A történelem segédtudományai között alig van egy, mely fontosságra nézve az oklevéltannal versenyezhetne. A legközvetlenebb, leghitelesebb kútforrásból veszi e tudomány bizonyítékait; az oklevelek valósággal hű tükrei a kornak, melyben Írattak; hivatalos iratok levén, melyek oly czélból készültek, hogy tulajdonosaikra nézve bizonyítékul szolgáljanak, fontosságuk a történelem egyéb kútfőinél, a krónikáknál, évkönyveknél sokkal nagyobb. Ennek igazságát már rég belátták ; s ez az oka, hogy az oklevéltan mint külön tudomány, már rég óta művelőkre talált.