Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - III. közl.

A LONGOBÁRDOK VÁNDORLÁSA. harmadik közlemény. — VIII. Tato király uralkodása alatt háború ütött ki a longobárdok és herulok között. A nemzeti monda a következőképen beszéli el ezt az eseményt. »A longobárdok és herulok királyai régóta jó barátságban éltek egymással. Történt, hogy Rodulf herul király öcscse a béke megújítása végett Tato király udvarába érkezék. Mikor küldetésében szerencsésen eljárt s már hazaindúlóbau volt, útja a király nővérének, Rometrudnak palotája előtt vitt el. A királylány meglátva a sok embert és fényes kíséretet, kérdezte, ki légyen az, kinek ily pompás kísérete van. Mondták neki, hogy ez Rodulf király öcscse, a ki, miután követségében eljárt, hazafelé indúl. A herczegasszony cselédje által egy pohár borra meghítta őt magához. О együgyű szívvel elfogadta a meghívást ; de mert kistermetű emberke volt, a királylány büszkén viselte magát vele szemben s gúnyt űzött belőle. A herul herczeg a szégyen és méltatlanság érzete által felingerelve, oly szavakkal élt, melyekkel a herczegnőt felboszszantotta. Női haragjában nem bírta tovább szívét fékezni s elhatározta, hogy a gonoszságot, mely lelkében megfogamzott, végre fogja hajtani. Nyugodtságot színlelt, víg arczot mutatott s barátságos és nyájas szavakkal hívta meg a herczeget asztalához. Csakhogy úgy ültette le, hogy az ablaknak hátat fordított. Ez ablakra, látszólag a vendég tiszteletére, tényleg pedig, hogy gyanút ne ébreszszen, drágra szőnyeget függesztetett s aztán szolgáinak azt a borzasztó parancsot adta ki, hogy ha a pohárnoknak azt kiáltja : »Tölts !« hátúiról dárdájokkal szúrják le. S úgyis történt ; az iszonyú némber csakhamar jelt adott, mire a bérenczek teljesíték a parancsot s a herczeg sebektől borítva a földre rogyott és meghalt. A mint ezt Rodulf királynak megjelentették, keservesen siratta borzasztó halállal kimúlt öcscsét s fájdalmával