Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

652 A CSÁD Y IGNÄCZ Nem levén az országnak központi szervezete, a megyék nemcsak egymással leveleztek sűrűen s alkalmilag czivakodtak is, hanem a középkori államszervezetnek megfelelően bizonyos szűkebb szövetkezésbe is léptek érdekeik megóvására. 13c ez mindig politikai czélból történt. A hét, a tizenhárom vármegye, öt felső-magyarországi város, sőt azon, a XVII. században dívó elnevezés, mely szerint az ország Alsó- és Felső-Magyarországra oszlott, nem képvisel közigazgatási fogalmat s nem azt jelenti, hogy az egyes megyék közt valami administrativ kapcsolat létesült volna. Mint közigazgatási és politikai központ a megye teljesen Verbőczy populiisának, a magyar nemesség különböző rendeinek intézménye volt. Mint már említettük, ez időben még sok megyének sem volt állandó székhelye. A nemesség ott gyűlt össze, hol leginkább alkalmatosnak látszott, hol ellenséges megrohanástól, melynek veszélye akkor a legnagyobb béke idején is fennállt, legkevésbé kellett tartani. A megye élén a király képviselője, a főispán állt. De a megye valódi feje már ekkor a választott alispán volt. A megyének volt jegyzője (néhol 2—3 megyének egy) s a szerint, a hány járásra (processus) oszlott, mindegyiknek élén egy-egy szolgabíró s mindenik szolgabíró mellett 1—3 esküdt állt. A megyei életben már ekkor igen nagy szerepet játszottak a táblabírák, kik épen úgy, mint a tisztviselők, az évenkinti »széképítő széken« (sedes restauratoria) választattak. Ezt egy nappal szokta megelőzni a számon kérő szék, mely elé a szolgabírák évi bevételeikről és kiadásaikról kimutatásaikat terjesztették. Volt továbbá : sedes judiciaria, sedes sigillaris, sedes rectificatoria s általában a megye igen gyakran és sokféle ülést tartott egy-egy esztendő folyamán. Minthogy minden kormányzat tevékenysége a legvilágosabban számokra reducálva lép elénk, igen tanulságos egy megyei költségvetést összeállítani. Fenmaradt a számonkérő székek sok jegyzőkönyve. De azért fölötte bajos belőlük egy évi budgetet szabatosan reconstruálni. Nemcsak a jegyzőkönyvek számtalan összeadási hibája szolgál akadályúl. Nagyobb nehézség az, hogy sok kiadás nincs közelebbről megjelölve, gyakran pedig egész járások ki vannak hagyva. Mégis megkísértjük egy ilyen budget összeállítását. Némi fogalmat minden esetre nyújt az akkori köz-