Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

646 ACSÁDY IGNJLCZ. a szorosabb felségjogok kivételével csaknem királyi jogkörrel. Ö volt az ország hadügyének, közigazgatásának és igazságügyének is feje s állásának nagysága már javadalmazásában kifejezést nyert. Évi 24 ezer frt készpénz fizetése volt, vagyis csaknem húszszor annyi, mint pl. egy más zászlós urnák, az országbírónak. Oriásilag széles jogköre szükségképen összeütközésbe jutott a szilárduló királyi hatalommal. Az 1667-ben elhunyt Wesselényi Ferencz gróf épen nem volt nyers-nyakas, követelő, jogaira túlságosan féltékeny egyéniség. Sőt ellenkezőleg, sima modorú, jó természetű, a királyi házhoz ragaszkodó főúrnak mondható. Mégsem kerülhette ki a viszályt az udvarral s összeesküdött ellene. Vele halt el a legutolsó régi magyar nádorispány. A kik 1681. után helyére léptek, azok többé nem prorex-ek voltak, s állásuk már közeledett a modern állami főméltóság fogalmához. Mig a nádorság intézménye betöltetlen maradt, az ország közigazgatása a főbb ágak szerint más-más felsőbb hatóság vezetése alatt állt. A szorosabb értelemben vett közigazgatás a pozsonyi gubernium, a 'pénz- és adóügy a pozsonyi kamara, az igazságszolgáltatás Szelepcsényi György érsek királyi helytartó, s végre a hadügy a bécsi katonai tanács, a hadügyministerium elődje alá rendeltetett. A kormányzat általános jelleme a már akkor tisztán királyi administrate kivételével még egészen középkori volt, mely szó alatt a feudális vagy vele rokon szervezet értendő. Egyik jellemző sajátsága a középkori államnak, hogy nincs helyi központja. Az egész állam személyes viszonyokon, szolgáltatásokon, adományokon, jószágokon épült, s a mint hiányzott belőle a szó mai értelmében az általános nemzeti közérzet, úgy hiányzott olyan központi hely is, mely kicsinyben visszatükrözné az össznemzetet s egyesítené magában legkiválóbb hivatalait, vezérlő egyéniségeit. Ilyen központja Magyarországnak még a XVII. században nem volt. A király és udvara az ország határain kivűl székelt. A mellette levő királyi cancellaria, mint épen ez időben hivatalos részről hangoztatták, tisztán királyi, vagyis udvari s nem országos hatóság volt s azt a jelentőségét, mely a mai nemzedék tudatában él, csak jóval később nyerte. A pénzügyi legfőbb két hatóságnak mint királyi hivatalnak szintén volt állandó székhelye.