Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

MAGYARORSZÁG ПЕТ,ÁLLAPOTA. 635 dokon át jelentkeztek. Hol vannak nálunk ily előfutárok ? Néhány évvel a mohácsi vész előtt az egész magyar középosztály, az úgynevezett nemesi párt a Luther-féle tanokkal rokonszenvező királyi udvar ellen a pápai követ jóindúlatát, támogatását kereste, szigorún kath. állásponton állt s a régi vallás buzgó védőjeképen lépett föl. És ugyanaz a nemesség, mely törvénybe iktatta a »Lutherani comburantur«-t, alig három évtizeddel később java részében az ev. hitet vallotta, az olygarchák egész roppant hatalmukat a Protestantismus terjesztésére fordították, a kis-nemesség ugyanezt tette s Szent István apostoli országa a XVI. század végén a reformatio országa lett. E meglepő változás lehetősége a királyi hatalom azon példátlan elgyöngűlésében rejlik, mely a mohácsi vészt követte. E nemzeti catastropha nélkül az ev. hit hazánkban nem vergődhetett volna túlnyomó hatalomra. Elveszett az a központi erő, mely a magánérdekek zűrzavaros harczát enyhíteni, gátolni, az összeségre ártalmatlanná tenni tudta volna. Mikor utóbb ez a hatalom újra izmosodni kezdett, már uj helyzet alakúit. A királyság, mely kath. maradt, és a nemzet, mely protestánssá lett, ellenszenvesen, bizalrnatlanúl állt szemben egymással. E helyzetből keletkeztek a XVII. század összes bonyodalmai, vajúdásai, Eleinte mindig a protestánsoké maradt a győzelem. Nekik kedveztek a körülmények. Kivívták a teljes egyenjogúsítást. De a körülmények utóbb változtak, s mint Francziaországban a nantesi edictum, ugy Magyarországban a linzi béke után kezdődött csak a felek igazi tusája, a keresztény polgárháború. A koronás király tekintélye alatt működő ellenreformatio már visszatérítette a nagybirtokos főurakat a kath. egyházba. Ugyanazok, kik egykor a hitújítás körűi buzgólkodtak, mely a nagy egyházi javakat uratlanokká tette, most ismét a catholicismus javára használták az erőszakot. Az a német protestáns jogelv: cuius regio, illius religio, 1680. körűi nálunk a hitújítás hívei ellen fordúlt s az összeütközés kikerülhetetlen következménye volt a hatalmi viszonyokban és tényezőkben beállt változásnak. A protestánsok főtámasza, Erdély karja elgyöngült, az aristocratia pedig elszakadt tőle. A föld, melyen a prot. jobbágyok laktak, a birtok, melyből papjaikat, iskoláikat fentartották, a telek, melyen templomaikat építették, a legtöbb eset-