Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - II. közl.

TÁRCZA. — HÓDOI.Y LÁszi.ó-tól Pozsonyba« Stampfel kereskedésében kis füzet jelent meg: »Adalékok a magyar nemzet eredetéhez« czím alatt, mely Hunfal vy Pállal polemizálva Madschar város romjainak tüzetesebb felkutatását ajánlja. FOLYÓÍKATOK SZEMLÉJE. — Az ARCHAEOI.OC.IAI EBTESITÖ ez évi o-ik füzete jun. 15-én pontosan megjelent. Tekintettel a beállt két havi szünidőre vastagabb a megelőző füzeteknél. Kitűzött programmjához nemcsak a megjelenési határidő pontos megtartásában, hanem a rovatok rendszeres kezelésében is híven ragaszkodik e füzetben is a szerkesztő, s annak következetes keresztül vitele által fontos szolgálatot tesz az arehaeologiának. A füzetet Hennann Otto magvas ezikke nyitja ineg: »Osi elemek a magyar népies halászeszközökben« s ki a kiállításon e czikkel kezében tekinti meg Hermann meglepően szép kiállítását a magyar halászati eszközökről eombinatioi és következtetései helyességét be fogja látni. Második főczikke a füzetnek Bonez Ödöntől : »Vázlatok a magyar viselet történetéből.« Ez első közlemény csak a tulajdonképeni előzményeket az ókort tárgyalja s a seytha, kisázsiai, az európai barbar, germán, dák viseleteket s a rómaiaknak ezekre hatását írja le. Majd minden viseletből a legjellemzőbbeket egykorú minták után rajzban is bemutatja, így pl. várakról s a Traján és Antonia oszlopokról. A legrégibb magyar viseletekre nézve közvetlen forrás nem maradván ránk, hogy azokra nézve Bonez következtetéseket vonhasson, szükségesnek tartotta azon népek culturáját tanúlmányozni, melyekhez a magyar is tartozott. S ezt oly szorgalmas forrás tanúlmánynyal, gazdag apparatussal tette, s átalán oly pontos és részletekre terjedő megfigyelő tehetse'guek adta tanújelét már úgyszólva bevezetésében, hogy úgy látszik, nagyobbra terjedő czikksorozatát már a bevezetés alapján inivelodée történetünk kiváló becsű adalékjának tarthatjuk. Következik egy igyen kezelt állandó rovat : »Emlékek és leletek«, mely változatosságával s gazdag tartalmával mutatja, hogy mily nagy az érdeklődés országszerte archaeologiánk iránt. A lázárpataki bronzleletröl'Lehoczky Tivadar, az oroszlánkővári leletről Kubinyi Miklós, egy Bolgárországban felfedezett római sirleletr.il (melynek tárgyai a inuzeumba kerültek) Pulszky Ferencz, a tnosonmegyei ásatásokról, Só'tér Ágost, a fejéregyházi ásatásokról Havas Sándor adnak számot. Marczali Henrik Villani a florenczi történetíró munkájából idézi azt a passust, melyet méltán nevez Magyarország czímere legrégibb leírásának, s mely a vörös és ezüst színeket mondja (1295 — 6.) hazánk legrégibb czímerének. Huszka József székelyföldi templomokban régi falfestményeket fedezett fel, melyek a Szent-László legendáját (a kun leány) ábrázolják, s melyeket jelesül a gelemzei, szomorod szentmártoni, bessenyei,