Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Érdekes válóper a XVIII. századból

I KÜLÖNFÉLÉK. 613 я vécsi jószághoz négyszáz circiter usorásokot csinált; sok fugitivus jobbágyokot reducáltatott; P[uszti]-Kamaráson oratoriumot csináltatott; az házakot mind Kamaráson s mind pedig Kolosváron renováltatta ; és az földit impopulálta ; fogadókot és halastókot erigáltatott. Ezen folyó 1756-dik esztendőben die 23-tia Mártii katonaságban megholt fiáért, néhai báró Kemény István úrfiért fizetett méltóságos gróf Rhédei János úrnak1) fl. rh. 492 d. 40, kit is kellett volna gróf Rhédei Drusiánna asszonynak interteneálni, mivel már a controversia kezdődvén báró Kemény Adám úr ad interim transponálta volt a katnarási jószágát az asszonynak, hogy abból minden szükségiben suecurráljon az említett néhai báró Kemény István úrfinak. És ha az egész jószágot feljártatnák is, az oeconomiájában fogyatkozást nem látnánk. De mindezek mintha ellenkezőképpen volnának : Báró Kemény Adám úrra, mint valami nagy dilapidatorra a méltóságos királyi guberniumtól eommissió extraháltatik, hogy senki az úrtól jószágot ne vegyen, se kölcsön pénzt ne adjon, sőt hogy a jószág kezeiből, mint dilapidatornak, kivétessék és háromfelé osztassék, egy rész báró Kemény Adám úrnak, más része fiának báró Kemény Simon úrfinak, kinek azelőtt is a jószágának legjobb részit, úgymint a gáldi jószágot cum appertinentiis kezébe adta volt, excepta dualitate proereati vini, az harmadik részt peuig gróf Rhédei Drusiánna asszonynak, ki is az úrtól modo legitimo divortiáltatott e's a kinek a törvény még eddig interteutiót és dost nem itélt. Melyeket észre(vevén) báró Kemény Ádám úr, mint szelíd és nyomorúsághoz szokott férfi az említett személyt házától elbocsátotta, és meggondolván mind a méltóságos királyi gubernium commissióját és atyai adhortatióját, mind eselekedetinek héjánosságát, arról elméjit egészszen levette, és reménségit Istenben helyheztetvén függőben lévő matrimonialis causaját ott a hol megállott folytatni kívánja. Eddig a Facti Species. De a szegény szerelmes ember hiába »bocsátotta el házától az említett személyt« ; hiába »vette le elméjét róla«, szíve választottjáról; hiába gondolta meg a méltóságos királyi gubernium commissioját és atyai adhortatióját« ; liijába »cselekedeteinek hiányosságát« ; és főleg híjába »helyheztette reménységét Istenbe« : matrimonialis causáját nem folytathatta, mivel mindezekbe szépen, csendesen belehalt. Nyilván bánata vitte a sírba. S evvel az érdekes pernek vége szakadt. A mi azután következett, Szélesnek s leányának törekvése, hogy a fiú törvényesíttessék s javadalmaztassék,2) — habár menthető, de épen nem képezi e szerelmi tragoedia fényoldalát. Közli : Torma Károly. J) Tábornok, a magyar testőrség kapitánya (f 1768). 2) I.. Rettegi György Emlékiratait. Hasúnk, történelmi közlöny III. к. (1885) 345. 1. 4 0*