Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - II. közl.

VÁNDORT,ÁSA. 599 Mikor a longobárdok áthatoltak az említett folyamon, sokáig időztek annak túlsó partján. Azonban azalatt, míg a fáradalmakat kipihenték, történt, hogy a bulgárok (?) egy éjjel hirtelen rájok törtek, közűlök sokat leöltek s oly rettentő dühvel kegyetlenkedtek, hogy Agelmund királyt is megölték, egyetlen leányát pedig foglyúl ejtették. Lamissio," ki ezután király lőn, feltüzelvén népét, megboszúlta nevelő atyja halálát. De nagyobb dolgokat nem vala ideje végbevinni, mert, mint Prosper Aquitanus írja, csak három évig viselte a királyi méltóságot. Utána Leth jutott a trónra, kiről egyebet nem tud a hagyomány, mint hogy negyven esztendeig uralkodott. О vele veszi kezdetét a lething családból számozott királyok sora. Fia következett halála után, Gildehok s mikor ez is meghalt, Godehok lett utódja. Godehok már Csehország területén trónolt. Még északon tanyáztak a longobárdok, midőn Attila nagy hadjárata megrengette Európát. E hadjáratban Germániának számos, kisebb-nagyobb nemzetevett részt; ott látjuk az északi rúgot, kinek neve ekkor hangzik először, scyrrt és turcilingot, a gyorsrohamú, csatában győzhetetlen, de kegyetlen herúlt, a lassú felfogású, nehezen mozgó gepidát és a keleti góthot. Két kútfő emlékezik a hadjáratban résztvett ezen népekről : Sidonius Apollinaris (később clermonti püspök), ki ez eseményeknek kortársa volt s veje Avitus császár consulságra léptekor (456. jan. 1.) hozzá panegyricust írt ; — és a História miscella, mely nem sokat érő későbbi compilatiója reánk nem jutott krónikáknak, de a mely mégis számos becses adatot tartalmaz. Ezek egyike sem említi, hogy a húnok hadseregében longobárdok is lettek volna. A dolgok természetéből legfeljebb annyit következtethetünk, hogy ha az egész longobárd nép nem is szegődött a húnok mellé, egyes csapatai valószínűleg csatlakoztak hozzájok. Jordanis (c. 53.) mellékesen elárulja, hogy Attila fia, Dinzio (Dengisich) hadseregében egyéb hozzá hű maradt, nagyrészt ugor népeken kivűl, kikkel a pannóniai Bassiana város határát pusztította, bardores is voltak. Ezek alatt csakis longobárdokat lehet értenünk. A longobárdok igen sajátságos helyzetbe jutottak Csehország területén. Rendkívül vitéz germán törzsek vették körül őket mindenfelől, s ezek minél közelebbi rokonok voltak egymáshoz, annál szenvedélyesebben gyűlölték egymást. Mindegyik néptörzs saját fészkébe beékelve, csak a pillanatot leste, hogy a másikra lecsaphasson. A longobárdoknak vagy egyenként meg kellett mérkőzni e népekkel vagy ismét széj) szerént elvonúlni. A bún forradalom előidézte változások igen nagyok voltak. Európa ábrázata egészen más színt cserélt s az ezenkori népek elhelyezkedése sajátságos viszonyok közt ment végbe. A bún biro-