Századok – 1885
I. Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: A „Kalandos” társúlatok
А К ALAN OOS TÁRSÚLATOK. 575 minthogy az alapító oklevél nem az illető püspök, de Nomenclepilt Mihály nagyszebeni polgármester s a városi elöljáróság egyeteme által erőssíttetik meg,1) a mi szintén azt mutatja, hogy ezen kalandos társúlat életbeléptetése a polgárság műve volt. Ezen szövetkezet humanitarus és jótékonysági czélokat is tűzött ki magának, a mennyiben kötelezték egymást a tagok, a szegényeket és idegeneket saját költségükön eltemettetni, a főirány azonban itt is a vallási maradt, különösen pedig az ájtatosság gyakorlása, oltárak építése és még egy káplán rendszeresítése, kinek évi fizetését 22 frttal fedezték. Fennmaradt ezen társúlattól három bűnbocsánati engedély, 1384. évből, a társúlat mise könyve 1465-ből és számadási könyvek 1525-től 1627. évekről. Ugyancsak egy más kalandos társúlat is volt még Nagyszebenben az úgynevezett »Szent-Anna« fraternitas, de a melynek keletkeztéről semmi, s csak 1543. évben történt megszűntéről van tudomásunk, a II. számú szász egyetem jegyzőkönyvének 169 lapjáról, melyben mondatik, hogy 1543. évben ezen fraternitas javai a város és szegények javára felosztattak. Megmaradt emléke habár csak töredékben a kisdi káptalanbeliek kalandos társúlatának 1385—1553. évig. 2 ) Sajnos dolog, hogy ezen szövetkezés alapszabályai ismeretlenek, s csak a kisdi káptalan egyik szerkönyvébe bevezetett lajstromából a kalandosokhoz tartozott tagoknak tudjuk, hogy az 1385. évben már létezett, mert az ott megnevezett Petrus custos az említett évben Segesvárott plébános volt, midőn is még akkor a papi rendhez tartozó kalandos tagok túlszámban voltak a világiak felett, de már a XIV. század vége felé a plébánosok nevei mellett, a világiak is nagyobb számban fordúlnak elő.3) Földrajzi elterjedése ezen kalandos társúlatoknak legtávolabb vidékein az országnak feltalálható levén, föl nem tehető, hogy a magyar Felvidék- Erdély- és Horvátország közé eső részeken ilyenek ne lettek volna nagyobb számban, mint a mennyiről tudomással birunk, s valószínűnek tartom,- hogy ezeknek csak nyomai vesztek el, oly pusztító körülmények következtében, melyek a harczok, vallási, forradalmi küzdelmek esélyei által vagy végképen elenyésztek, vagy még most is föl nem derítve, egyes plébániák, káptalani levéltárakban lappanghatnak. A megőrzött okiratok közül, melyek az egykori kalandosok!) U. o. 327 1. 2) K. Fabricius. Andenken Buch der Geschichte des Kider Capitis stb. 239 — 257 1. 3) Ugyanott 254 lap.
