Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - I. közl.

MAGYARORSZÁG BELÁI.T.APOTA. 557 hódoltság a valóságban még e határon is túlterjedt, úgy, hogy a magyar király a szentesített békeokmányokban részére meghagyott területnek csaknem felén a törökkel volt kénytelen megosztozni. Magyar közjog szerint összesen valami 35 magyar-horvát megye létezett. Öt azonban ebből is szerződésileg török kézben volt, tizenkilencz meg kisebb-nagyobb mértékben behódolt az ozmán uralomnak s így tényleg vegyes uralom alatt állt. Kizárólagosnak a magyar király uralmát csak tizenegy vármegyében mondhatjuk, melyek területe együtt véve — mai alakúlatuk szerint — az ötszázhuszonöt négyszögmértföldet sem érte el. Jogilag tehát a magyar mai terjedelmének államterűlet legföljebb egy ötöde, tényleg azonban alig egy tizede uralta kizárólag a magyar királyt.1) E szűk területbe, mely földrajzilag a legkedvezőtlenebbül alakúit, mert keskeny szalagként húzódott Zágrábtól az osztrák határ s a Balaton közt fel Pozsonyon át egész Árváig, onnan a Kárpátok mentén nagy félkörben az erdélyi részekig, volt bepréselve a magyarság egész nemzeti és társadalmi élete. Még Erdély maradt meg számára. Jogilag ez ország akkor a magyar királytól s a török szultántól egyaránt elismert belügyi önállósággal lett volna felruházva, tényleg azonban török vazall-állammá hanyatlott még nagyobb mértékben, mint példáúl Szerbia a párisi béke s a berlini szerződés közti időben. Azt a hatalmas szerepet, melyre a XVII. század első ötven évében szert tett, immár eljátszotta örökre. Erejét teljesen kimerítették az 1657 — 58-ki catasírophák. Területe, melyhez a Rákóczyak alatt a partiumbeli megyéken kívül Máramaros és Bihar egészen, Arad- és Ivrassó-Szörény megyék2) részben tartoztak, Várad elveszte s a krassószörényi bánság átengedése folytán jelentékenyen megcsökkent, s emellett az erőszakos behódoltatás rendszere épen ez évtizedben itten is nagy mértékben alkalmaztatott.3) Mint a királyi, úgy a A további részletek Pauler Gyula Századok 1868. 27 7 lap. Ráth Károly M. Tört. Tár. VII. kötet tizenhétre teszi a teljesen hódolatlan megyéket. De nemcsak Máramarost számítja ide, mely pedig akkor Erdélyhez tartozott, hanem példáúl Szathmárt is egészen hódolatlannak mondja, ami szembeszökő tévedés. 2) Salamon F. Két magyar diplomata. XXIV. lap. 3) Szilágyi Sándor Erdély a török hódoltság alatt. Budapesti Szemle.