Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - I. közl.

552 ACSÁPY IGNÀCZ. bajok, a torok uralomból folyó nehéz válságok fokozták a mozgalom hevét. Az ország trónja már másfélszáz esztendő óta a Habsburg-család, a német-római császári korona viselője birtokában volt. A császárság általános jelleműnek tekintette magát, épen úgy, mint a kath. egyház, melynek szülötte volt. Noha a westphaliai béke a kereszténység egységének szétszakítását a nemzetközi politika végleges sanctiojával látta el — tényleg már jóval előbb megszűnt az — a császár még azután is »Vatter und Haupt der gantzen Christenheit« czímmel élt. Gyakorlati értéke azonban az ebből folyó igénynek alig volt többé. A nemzeti külön érdek minden vallási, sőt legtöbbször az általános emberi és erkölcsi szempontokon is túltette magát. XIV. Lajos külpolitikáját, szövetkezéseit kizárólag a franczia állam érdekei és előnye vezették s egyházi vagy vallási tekintetek nem .tartóztatták vissza oly vállalatoktól, melyektől hatalma öregbedését várhatta. A politika elvilágiasodott, s még a császárság is meghódolt az új iránynak, mely más tekintetben nagy előnyére szolgált, mert új tápot adott régi, autocraticus hagyományainak. A XVII. század a király százada •— mondja egy franczia író. E korszak szelleme erősen absolutisticus ; az elmélet és a gyakorlat a régi rendi szervezet és szabadság ellenében a királyi teljhatalmat hirdette. Francziaországban az absolutismus óriásilag fokozta az államhatalom segélyforrásait és erejét. A császárság, melynek igényeivel ez az új államtan és államgyakorlat teljesen megegyezett, a franczia. példát igyekezett követni a részére megmaradott országokban, melyek közé Magyarország is tartozott. Noha tehát a császárság még ekkor sem öltött specialis nemzeti jelleget, mégis a nemzeti királyságok igényeivel lépett föl alattvalói irányában. Ebből nálunk nemzetiségi összeütközésnek, kath. jellegéből pedig szükségképen vallási viszályoknak kellett kifejlődniök. A császári trónon a század második felében I. Leopold ült, fején tündökölt a magyar királyi korona is. О maga egyszerű, igénytelen ember, minden kiválóbb tehetség vagy csak jellemvoná s nélkül. Erősen egyházi érzelmű, de azért nem tett szent fogadalmat a protestánsok kiirtására, mint egyik-másik előde. Örökös háborúkat folytatott, de főkedvtelése a zene és vadászat maradt. Első fejedelme volt, a kereszténységnek, de udvartartása pompa tekin-