Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - I. közl.

acsady ignácz. Helyesen ítélt. Mint a cyclona, mely az Atlanti oczeánról kiindúlva, rohan végig Európán s jóval előbb fölzavarja a nyugati országok légkörét, mint a mienket, sőt mikor hozzánk eljut, amott már visszatért a normális állapot, úgy a politikai atmosphaera viharai szintén később éreztetik hatásukat nálunk, mint másutt. De végre eljutnak ide is. A magyar nemzet, mint a nyugati keresztény népcsalád, mint a nyugat-európai államközösség egyik tagja, osztályosa volt mindenkor a testvérnemzetek jó és balsorsának. Átment az európai válságokon, vallási, politikai és gazdasági vajúdásokon, s nyolczszáz esztendős története a legékesebben szóló tanúságtétel amellett, hogy a nyugati polgárosodással összeforrt elválhatatlanúl. Az az általános európai betegség, mely a XVII. század második negyedében a szárazföld egyik felét elpusztította, hazánkat csak időnkint érintette, s akkor sem oly rombolóan, mint a többi nyugati népeket. De azok az okok, melyek Európaszerte a válságot felidézték, a történeti és művelődési fejlődés rokon, sokban azonos volta mellett, nem hiányoztak nálunk sem. A zivatarnak ki kellett törnie, ki kellett magát dühöngenie itten is, s ha külsőségei s részben eredményei nemzetünk egyéni jelleméhez s a helyi viszonyokhoz mérten nem mindenben olyanok, mint egyebütt, maga a mozgalom lényegileg csak a nagy és általános európai keresztény polgárháború egyik legutolsó epizódja. Mint a külföldön, eleinte nálunk szintén vallásos érdekek játszottak benne túlnyomó szerepet. De utóbb a politikai és állami érdek kerekedett felül, s amint a vestphaliai béke csaknem másfél évszázadra rendezte Europa nemzetközi jogviszonyait, úgy a szathmári béke a magyar állam közjogi szerkezetének adott szentesített jogalapot szintén valami másfélszáz esztendőre. De nem a negyven évi polgárháború lefolyását rajzolni czélja e munkának. Szűkebb kört szabott maga elé. A magyar állani és társadalom képét akarja adni e nagy mozgalom elején, első tizedében, 1 »>70—80. táján, vagyis azon időben, midőn a régi Magyarország még egész eredetiségében fennállt. Nagy fontosságú időszak ez, a nemzeti történet egyik legválságosabb évtizede. A heves politikai és vallási couvulsiók közepett még látható, utoljára látható a régi állam s a régi társadalom igazi mivoltában. A kísérlet,