Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

TÁRCZA. 547 felírat ragyog : »Ezen házban élt nemzetének és a magyar irodalomnak Debreczeni Bárány Ágoston, »Torontál Hajdanának« és a délmagyarországi részek történetének koszorús írója, a magy. tud. akadémia levelező tagja, Torontálmegye buzgó levéltárnoka, táblabírája és alispánja. Született Miskolczon 1798. évi deczember 29-dikén, meghalt Makón 1849. évi ápril ll-ikén. Lakhelyét, hol számos éveken át élt és a nemzeti irodalom felvirágoztatásán fáradozott, e kőlappal jelöli Torontál-megye hálás közönsége. 1885.« így olvassuk ezt a nagy-berecskei hírlapokban. A Történelmi Társúlatot, vagy a Századokat senki sem értesíté a Bárány-ünnepről. A fővárosi irodalmi körök egyátaljában mellőztettek, és mitsem tudtak felőle. Mi mindazonáltal így is örvendetes tudomásúl vesszük a hódolatot, melylyel Toroutál törtéuetirodalmunk egy tisztes alakjának emlékét felújítja, és — bár kissé későn — hazafias hálával adózik azon fiának, ki élte s munkássága legjavát neki szentelé ! Azonban nem hallgathatunk el ezen alkalommal egy jóakaratú észrevételt. Azt óhajtanok ugyanis, hogy az elhunyt írók emlékére a jövőben rendezendő ilyeu ünnepelyek, főleg vidéki helyeken, a szó nemesebb értelmében : » irodalmi ünnepélyek« legyenek, felolvasásokkal, alkalmi előadásokkal irodalmi alapítványokkal és pályadijakkal, egybekapcsolva. Az ilyen irodalmi ünnepélyek a közönség okúlására, szellemi látkörének és ismeretének bővítésére szolgálnának ; az alapítványok, pályadíjak és az ünnepeltre vonatkozó alkalmi irodalmi kiadványok pedig sokkal jobban megőriznék annak emlékét, és a megtisztelt iránti kegyeletnek is méltóbb kifejezést adnának, mint holmi gondolatszegény, dagályos beszédek, toasztok, látványosságok vagy bankettek, melyek ma már kimentek a divatból, mert a tüntetések és frázisok korán ma már túl vagyunk. — POZSONY VÁROSA a Toldy-kör indítványára május 26-án tartá meg Szlemenics Pál a nagynevű jogtudós emlékünnepét a városháza díszes és nagy termében, ki 1856 decz. 26-án halt meg. Meleg hangon írt emlékbeszédet Pisztory Mór tartott felette, röviden ecsetelve életét és munkálkodását. A magyar jogtörténet emlékét épen a legszomorúbb napokban azzal tartá fenn az Akadémia, hogy Szlemenics legnagyobb müvét, a Magyar jogtörténetet három vaskos kötetben az Evkönyvekben adta ki. Szlemenicsnek 1810—51 közt 2970 tanítványa volt, kiknek nevét a boldogult egy albumban összeírta. Alig hangzott el a nagy tetszéssel hallgatott emlékbeszéd, az egész közön ég a haltérre ment, hol emléktáblával jelölték meg a házat, melyben Szlemenics lakott. Az emlékbeszédet itt az emléktábla leleplezése alkalmával dr. Samarjay Károly kir. tanácsos tartotta.