Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - I. közl.

528 TÖRTÉNETI IRODALOM. díteiii, hogy az út Thököly előtt járható legyen. Teleki akarta ezt így, a ki a bújdosók vezérletét csak Thököly kezében kívánta látni. S Teleki nem szokott volt válogatni az eszközökben, midőn oly ember megbuktatásáról volt szó, a ki az ő terveinek útjában áll. Wesselényi előtt nem állott más tenni való, mint szépen belenyugodni sorsába, s hazamenve családjához, a csendes gazdaélettel cserélni fel a katonai pályát. De ő épen erre nem volt hajlandó. Fiatalsága teljes erejében, telve lángoló lelkesedéssel a magyar ügy iránt, melyet gyermekkora óta annyi odaadással szolgált, nem nézhette nyugodtan, mint szorítják le a tettek mezejéről, csak azért, hogy ne álljon egy más szerencsésebbnek útjában. Nem tűrhette, hogy politikai halott gyanánt bánjanak el vele, midőn vére még forrott a tettvágytól. Ujabb mellőztetése daczczal tölté el őt. »Látom, már mind becsületemet, mind hitelemet, híremet elvesztettem, kénytelen extremitásokba kell bocsátkoznom« kiáltott fel a krasznai gyűlés után. Úgy is tőn. Mielőtt Thökölynek ideje lett volna a hadak közé menni s a vezérséget átvenni, érintkezésbe tette magát a mezei hadakkal ; ezek épen momentán meg voltak szorúlva, mert a török reájuk üzent : elég volt már a quartélyozásból menjenek odébb ; ez jó ürügyül szolgált, hogy Thököly távollétével s a fejetlenség okozta zavarokkal mentegetőzve, régi vezérüket maguk közé hívják. Jul. 27-én lovas embereket küldöttek utána Zsibóra, s ezek Wesselényit a következő napon Margitára kisérték, hol a mezei had zöme tanyázott. Thököly épen Somlyón időzött, csak emberei összegyűltét várva, hogy a bújdosók közé menjen, midőn arról értesült, hogy Wesselényi által megelőztetett. E hírre azonnal erélyes rendszabályokhoz nyúl ; elfogatja Wesselényinek egy hátramaradt emberét, köztük volt íródeákját, s nagy vallatást visz a foglyok között végbe. Egy pár keserű kifakadás, egy pár fenyegető nyilatkozat, némi homályos allusio a török jóindúlatára, mindössze ennyi volt, a mit megtudni sikerűit. Nem sok, de neki épen elég arra, hogy Telekinél formális és szétágazó összeesküvésről tegyen jelentést, útasításokat kérve tőle, mi tevő legyen a pártütőkkel szemben. így a nyilt ellenségeskedés kitört a bújdosók között, előbb, mintsem sejteni lehetett volna. Az első napok minden fontosabb esemény nélkül teltek el. Thököly várta, míg elegendő erőt lát maga körűi, s Erdélyből megkapja az instructiókat. Wesselényi szintén hozzálátott ereje növeléséhez, s pártja szervezéséhez. Hogy ezt háborítlanúl tehesse, s időnyerés szempontjából is jónak látta a zászlók kibontásával egy kissé késlelkedni, iparkodva, a mennyire lehet, az összekötte-